Néhány papírra írt mondat

Nem vagyok én tehetséges,
sokkal inkább nevetséges...
Azt hittem, hogy sokat mondhat
néhány papírra írt mondat,
melyeket én fogalmaztam
s egész lényem beleadtam.

Azt hittem, hogy érdekel
másokat, hogy énekel
közülük egyvalaki,
ki hiszi, hogy „valaki"
lesz belőle, vagy tán az is.

Nem jár neki más, csak hamis
tapsvihar, mit megvetés hajt --
Így díjazzák azt a kis zajt,
amit ő zenének csúfol. --
Azt reméltem, szájon csókol
„Siker asszony" -- Ady nyomán --
Ma, holnap, vagy holnapután...

Nem vagyok én tehetséges,
noha minden lehetséges...
Egyszer talán olyat teszek,
amivel elismert leszek:
Lefirkálok néhány nagy sort,
kezemre áll pár szép akkord,
dallamot is jót találok,
ezekkel színpadra állok,

s tapsolnak és integetnek
a kis jelentéktelennek,
ki nem különb senkinél.
Benne is egy ember él,
mely élni akar, s halni fog,
és majd az Istennél nyafog,
(de) nem azért, hogy mennybe szálljon,
és a szentek közé álljon.
Egyvalamit kérek én:
Emlékezz majd rám a legvégén!



odt 2012 hosszúpereszteg fesztivál

свернуть