ÁGOSTON KÜNTETT:
Ágoston Béla -- saxophone,alphorn/szaxofon,havasi kürt
Kovács Márton -- violin/hegedű
Szabó Dániel -- dulcimer/cimbalom
Benkő Róbert -- bass/bőgő
Szegő Dávid -- drums/dob

11-29-2013

[ Ссылка ]

Pardubicében felrobbant a magyar puszta erőműve
írta: Jan Hocek fordította: Krasztev Péter

A magyarországi Ágoston Küntett november 29-n elképesztő koncertet
adott a pardubicei 29. Színházban. Ezt mi a nézőtéren ugyanúgy
éreztük, mint a zenészek a színpadon. Ekkora öröm- és energiáramlás
még jazzkoncerten sem hétköznapi...
A zenekar vezetője, a szaxofonos Ágoston Béla már hetedszer lép fel a
D29 színház színpadán, és minden alkalommal más-más formációval:
2002-ben az etno-freejazzt játszó Dél-Alföldi Szaxofonegyüttessel, egy
évre rá a saját triójával, 2006-ban a Zubollyal
(etno-freejazz-hiphop), ezt követően egy kvartettel, majd 2008-ban a
Gabona Orchestrával, tavaly pedig ismét a Zubollyal és most egy
kvintettel, melyben Ágoston Béla (tenorszaxofon, alpesi kürt) két
fiatal zenész is bemutatkozott - Szabó Dániel cimbalomvirtuóz és Szegő
Dávid dobos -, akikhez két rutinos muzsikus csatlakozott még, Kovács
Márton hegedűs és Benkő Róbert bőgős, aki ezt megelőzően a mára
legendás hírű Dresch-Dudás Mihály Quartet etno-jazz formációt
erősítette.
A zenekarvezető megfogalmazása szerint a zenekar úgy nevezett "broken
jazzt" játszik. Zenéjükből természetesen kihallatszik a jazz minden
lehetséges irányzata, valamint számos más zenei műfaj is: balkáni
ritmusok, rockos elemek, filmzenék, gypsy-swing, blues, hip-hop stb.
Ezúttal azonban a balkáni és a magyar folklór került túlsúlyba, melyet
szemlátomást minden zenész a vérében hordoz, s egyben képes arra, hogy
minden erőfeszítés nélkül egy egyedülálló jazzkompozícióvá
szintetizálják, vagyis átadják az ebben rejlő minden nyersességet,
energiát és szilaj örömöt. Ebből az alapanyagból dolgoztak tovább, ez
válik harmonikussá, kifejezővé, változatos dinamikájúvá, ebből
keletkezik a zene struktúrája és sokszínűsége: ez a vonal Bartókon és
Kodályon vezet el Ligetihez, majd vissza, néha kitérőt tesz a free
jazz felé (ilyesmi foklórt művelt volna a híres Art Ensemble of
Chigago, ha képes lett volna rá), majd váratlan improvizációkba
kanyarodik, ahonnan a Led Zeppelin és az Ars Nova pszichedelikus
folk-rockjának a futamai villannak fel.
Példának okáért a Révészem, révészem és a Bánat, bánat című népdalok
balladai témáját (melyet Dresch régebben már feldolgozott) az Ágoston
Küntett telejesen másként interpretálta: a free jazz modellből indultak
ki, s úgy alakították át a dallamot, hogy az fokozatos kifejlődés után
szinte szó szerint szétszaggatta a hallgatóság szívét. A gyors,
ritmikus kompozíciók, melyek többször az őrületig fokozták a tempót,
ezzel szemben szinte kiugrasztották a hallgatóságot az ülésből, majd
egy-egy szóló újra lecsendesítette a közönséget. Maga a zenekarvezető
nem dominálja a zenekart, a tenorszaxofon (illetve egy esetben az alpesi
kürt) inkább vezeti a csapatot, de nem sajátítja ki a szólókat, amivel
nagy teret enged zenésztársainak. Szabó Dániel gyakran ütős
hangszerként használja a
a cimbalmát, s mindvégig olyan egységben halad a dobbal, hogy közben
ki-kivillan a hangja kettőjük párbeszédéből, Szegő Dávid pedig
visszafogottan, de pontosan játszik, rendkívül színesen és
kifinomultan, Kovács Márton kezében pedig úgy szólal meg a hegedű,
mint Jerry Goodmanében a Mahavishnu Orchestrában. Külön említést
érdemel Benkő Róbert, akinek a kezében a bőgő néha vulkáni kráterré
változik, melyből láva és felhevült kövek törnek fel hihetetlen
erővel, hogy azután újra átölelje és simogassa dallamaival a felhevült
hallgatóit, amikor kifinomultan vonóval játszik a hangszeren. A
kvintett mindenkit elkápráztatott a Terülj asztalkám című hagyományos
ugrálós tánccal, amit a hegedűs vezetett be a szarkatánc elnevezésű
táncfantáziával, ami együtt járt teljes testének csapkodásával.
És mit tudnék még ehhez hozzátenni, minthogy én is lelkesen kiáltozni
kezdjem: "Erőmű"...

свернуть