Imára kulcsolom gyenge kezem,
Mert ez az ami ittmaradt nekem.
A hit, hogy ma már egy jobb világban él,
S hogy könnyeim Utána viszi a szél.
A hit hogy hallja minden minden halk szavamat,
S hogy látja még minden mozdulatomat.
A hit, hogy távolról vigyáz most Rám,
S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza Hozzám.
Nagyon nehéz.... de ez így lett megírva.
De kérdem én: Kinek volt ehhez joga?
Kinek volt joga ily szőrnyűséget tenni?
Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni?
Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta?
És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta?
Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha.
Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja.
Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire,
S itt van velem, ha szükségem van közelségére.
Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom,
Álmaimban Őt mindig megtalálom.
Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben,
S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem.
Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom,
S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom... NAGYON HIÁNYZOL DRÁGÁM, SZERETLEK ÉN KICSI MÁRIÓM!!
Szerelmedtől Renitől!

свернуть