HERCZEG FERENC
BIZÁNC
– színmű két felvonásban –
Szereposztás:

Konstantin császár – VICZIÁN OTTÓ
Iréne császárné – GREGOR BERNADETT
Giovanni, zsoldos – SZAKÁCS TIBOR
Spiridion, főkamarás – VASS GYÖRGY
Laszkarisz, tengernagy – ALMÁSI SÁNDOR
Lizánder, költő – SZANITTER DÁVID
Notarasz, fővezér – ifj. JÁSZAI LÁSZLÓ
Leonidász – FEHÉRVÁRI PÉTER
Murzafosz, kalmár – CSURKA LÁSZLÓ
Pátriárka – NAGY ZOLTÁN
Ahmed khán – JÁNOSI DÁVID
Lala Kalil – INCZE JÓZSEF
Herma – NEMES WANDA
Zenóbia, udvarhölgy – OROSZ CSENGE e.h.
Nerio/Dukasz, népszónok – NAGY LÓRÁNT
Krátesz, filózófus – KANDA PÁL
Korax, író – KURKÓ JÓZSEF KRISTÓF
Demeter nagyherceg /Matteo – BESZTERCZEY ATTILA
Tamás nagyherceg/Folko – SZARVAS ATTILA
Olga – BÁLIZS ANETT

Díszlet–jelmez: Csík György
Dramaturg: Falussy Lilla
Ügyelő: Báhner Péter
Súgó: Ádám Dorottya
Rendezőasszisztens: Szelőczey Dóra

RENDEZŐ: NAGY VIKTOR


Herczeg Ferenc egyik legtöbbet játszott, mesterien szerkesztett történelmi színműve 1453. május 29–én zajlik, Konstantinápolyban, a keleti keresztény birodalom központjában, azon a napon, amikor a város, s vele a birodalom elbukik. A világtól elvonult Konstantin császár és a világot a saját hasonlatosságára formáló Mohamed, török szultán közt folyik a harc a hatalomért. Vajon miért esik el, miért válik a mohamedán invázió martalékává a keresztény birodalom? Az erőszakos betolakodókkal szemben kevésnek bizonyul a megbocsátást hirdető keresztény kultúra? A történelem ismétli önmagát; párhuzamos helyzeteket teremt, hiszen ma is ezt a veszélyhelyzetet éljük újra. A bizánci birodalom végjátéka ez, ahol mindenki, aki meg akarja menteni az életét, az új uralkodó, Mohamed mellé áll. A mohamedán haderő azonban oly sikeres, hogy elpusztít mindent, ami a régi kultúrából marad, legyen az ember, tárgy, vagy vallási kegyhely. Két politikai rendszer és hitvilág összeütközése zajlik, melyből nem lehet tudni, hosszú távon ki kerül ki győztesen: a régi, vagy az új, a hangos, vagy a néma, az erőszakos, vagy a belenyugvó…

свернуть