Dalszöveg
Most szállj velem,
a lelkemen,
a titkaink felé.
A boldogság s a bánatom közé.

Sírj velem, ha vétkezem,
s ha bűntelen lennél,
és súgd meg majd,
hogy sírni már nincs miért.

A bánat mindig visszajön majd értem,
hiába fognád most a két kezem.
Érzem én szüntelen egy hosszú életen.
A bánat úgyis visszajön majd hozzám,
felkeres, mint régi jó barát
Rám talál szüntelen és így élünk tovább.

Félek én,
hogy megzavar,
ha a bánat száll reám.
Itt veled vagy nélküled tör reám.

Szállj velem,
a lelkemen,
a titkaink felé.
És súgd meg majd,
hogy nincs miért, nincs kiért.

A bánat mindig visszajön majd értem,

hiába fognád most a két kezem.
Érzem én szüntelen egy hosszú életen.
A bánat úgyis visszajön majd hozzám,
felkeres, mint régi jó barát.
Rám talál szüntelen és így élünk tovább.

A bánat mindig visszajön majd értem,
hiába fognád most a két kezem.
Érzem én szüntelen egy hosszú életen.
A bánat úgyis visszajön majd hozzám,
felkeres, mint régi jó barát.
Rám talál szüntelen és így élünk tovább.

свернуть