Akár csak az előző interjúban megszólalt áldozat, ezen interjú alanya is mindössze 12-13 éves volt. Talán ugyan abba az iskolába jártak, mindkettejükkel ugyan azok a borzalak törtek meg, de nem tudtak egymásról, egyikük sem beszélt senkinek egészen mostanáig. 1986-os évet írtunk.
A fiú, nevezzük Péternek (nevét természetesen megváltoztattuk) rendkívül rossz családi körülmények között nevelkedett. Édesapja meghalt, nevelőapja pedig rendszeresen verte, volt hogy véresre. Azt mondja, azért kezdett lopni a boltban, mert azt hallotta, hogy aki rosszul viselkedik, azt intézetbe viszik. Egy alkalommal elkapták és bevitték a szigetszentmiklósi rendőrőrsre. Ismerte Somogyvárit, aki az iskolájukban testnevelőtanár volt és korábban azt mondta neki, csak forduljon hozzá ha baj van, mert ő rendőr is. Azt kérte hát, hogy Somogyvári hallgassa ki. Ketten maradtak a szobában. Ott az őrsön, bezárult az ajtó. Ami a következő percekben történt azt több évtized alatt sem volt képes feldolgozni. Az intézetben azt mondja jobb volt, legalább nem volt egyedül és azt gondolta, akkor legalább nem bánthatják. Ebben a félelemben élte le majdnem az egész életét, ami csak a csodának köszönhető, hogy nem ért véget, amikor egy alkalommal, amikor nagyon mélyen volt, úgy döntött, hogy befejezi.
“Péter” több áldozatról is tud, akik nem voltak ennyire szerencsések…
