Zene: Eisemann Mihály
Szöveg: Füredi Imre

Volt nekem egy fehér szárnyú, bóbitás galambom,
Vállamra szállt, úgy szólt hozzám turbékoló hangon.
Tenyeremből etetgettem, a szívemen melengettem,
Becézgettem, ölelgettem, hiszen úgy szerettem.
Lenne csak egy ilyen kedves, csendes, szelíd párom,
Én lennék a legboldogabb ezen a világon.

Nem vagyok én hányaveti, sosem voltam részeg,
Amiért én imádkoztam, egy kis galambfészek.
Aranylóca, selyempárna, kicsi asszony csókkal várna,
Mindig a nyomomban járna: ez a lelkem álma.
Lenne csak egy ilyen kedves, csendes, szelíd párom,
Én lennék a legboldogabb ezen a világon.

свернуть