Pózol, mint egy filmsztár, a hamis propaganda mestere. A modern kori történelemben senki sem olyan ügyes manipulátor, mint ő. Rajta kívül senkinek sem sikerült saját személyét hazugságokkal ilyen jó színben feltüntetni. Legszívesebben a Szovjetunió atyja és Hitler legyőzője szerepében tetszeleg.
Sztálin propagandájának sikerességére jó bizonyíték, hogy még a "korszak legnagyobb nyugati újságírója", a Pulitzer-díjas Walter Duranty is tagadta a The New York Times című amerikai lapban megjelent 1932-es cikkében, hogy Ukrajnában éhínség volna, holott ő maga is járt a helyszínen. Ukrajnában a szovjet szervek által elő idézett szándékos éhínségben több millióan haltak meg 1932-ben és 1933-ban. Sztálin jól tudta, hogy "a propaganda ha nem is minden, de sok minden", önmagát propagandistának tartotta, a lenini időszakból megmaradt több iratban is újságíróként, propagandistaként jelölte meg saját foglalkozását.
1952-ben, halála előtt pár hónappal egy tanácskozáson úgy fogalmazott, hogy a hatékony állami propaganda alapja egy központi pártlap, a Pravda kell legyen, amelyből minden más helyi újságnak tájékozódnia kell. Emellett fontosnak tartotta a belügy alá rendelt cenzúraapparátus és egy olyan propagandistahálózat fenntartását is, amelynek tagjai a Szovjetuniót járva mindenütt előadásokat tartottak. "Így sikerült monopolizálni az információt, a népbutítást"
Sztálin - A hadvezér 3.rész
Теги
sztálinnépbutításpropagandaleninmarxizmusleninizmusterroréhínséggulagJoszif Visszarionovics SztálinIoszeb DzsugasviliNépbiztosok Tanácsakönyörtelenségproletárdiktatúraegyszemélyi vezetődiktátordiktatúraönkénySzovjetuniószovjetbéketábormegszálláskommunistapolitikai tisztogatásbolsevik forradalomBrdzolatatár-örmény mészárlásBakuinternacionalista testvériségHruscsovötéves tervkollektivizáláskulákTömeges letartóztatásokdeportálásapparátcsik