"Aquinói Szent Tamás ihletért könyörög házioltára előtt, s meghallgattatik: az arany fényben megtestesült Krisztus elküldi hozzá a Szentlélek galambját. A csoda egy megannyi ismerős részlettel elevenné tett kolostorbelsőben játszódik. Az olvasópulton felejtett kódexek a barátokról mesélnek, akik máskor élettel töltik meg a könyvtárat. A háttérben pedig a kertre és abban egy kútra, a kolostori mindennapok központjára nyílik kilátás.
Az apró remek egy szárnyasoltár predellájáról, vagyis a nagy képeket alátámasztó vízszintes talapzatról való. Az oltárképet a sienai gyapjúkereskedők céhe készíttette, s évente csak egyszer vették elő a céh székházában álló szekrényből, mégpedig az Oltáriszentség ünnepén.
Ilyenkor a székház előtti téren állították fel, és szabadtéri misét celebráltak előtte az ünnepi körmenet részvevőinek.
A hagyomány a 16. századig élt, akkor az oltár egy templomba került. Végül – mint annyi más középkori oltárképnek – az lett a sorsa, hogy darabjaira fűrészelve eladták a műgyűjtőknek."
Vécsey Axel
