Napozz Holddal
Még egyszer
Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam
Nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba' kóborolni
Hogy az alattvalóid is beavattad és ők is hódoltak nekem
Jó móka lehetett, de én is megtaláltam a számításom

Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel

Köszönöm, hogy hagytál engem a félelmes nagy kertben eltévedni
És ott könnyű titkoknak járni a végére.
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Köszönöm, hogy megy

Csak még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel, ma éjjel

Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Menjen a többi, menjen a többi

Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel

Még egyszer, (ma) éjjel

Szőkitett Nő

1. Egyszer egy szőkített nő kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban a hidak alatt
A szívkirály fázott, de nem beszélt
Csak csodálkozott, hogy a földre ért

2. És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
S csak nézte a többi ebihalat

R. Mert itt a földön él, és nem beszél velem se
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király

3. És most otthon ül, s hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tv-hez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól egy szomorú szám

свернуть