AZ IMÁDSÁGRÓL. A közbenjáró imádság
Katekézis a Veritas-on Molnár János beregszászi plébános, Püspöki helynök

A közbenjárás olyan kérő imádság, mely hasonlóvá tesz bennünket Jézus imádságához. Ő az egyetlen közbenjáró az Atyánál minden ember, de különösen a bűnösök érdekében. [107] Ő "mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk" (Zsid 7,25). A Szentlélek "maga jár közben értünk (...), és Isten tetszése szerint jár közben a szentekért" (Róm 8,26--27).

A közbenjárás, a másokért való kérés Ábrahámtól kezdve az Isten irgalmasságához hasonlóvá vált szív sajátja. Az Egyház idejében a keresztény közbenjárás részesedik Krisztus közbenjárásában: a szentek közösségének kifejezése. A közbenjárásban, aki imádkozik, "nem a maga javát keresi, hanem a másokét" (Fil 2,4), olyannyira, hogy még azokért is imádkozik, akik neki rosszat tesznek. [108]

Az első keresztény közösségek szüntelenül imádkoztak egymásért: [109] Pál apostol ily módon részesíti őket evangéliumi szolgálatában, [110] de maga is közbenjár értük. [111] A keresztények közbenjáró imádsága nem ismer határokat: szól "minden emberért, (...) mindazokért, akik a hatalmat gyakorolják" (1Tim 2,1--2), az üldözőkért, [112] és azok üdvösségéért, akik elutasítják az evangéliumot. [113]

Forrás A Katolikus Egyház Katekizmusa

свернуть