Amikor 1908-ban Móricz Zsigmond - még fiatalon - a Magyarország Vármegyéi sorozat Esztergom Vármegyéről készült kötetéhez gyűjtött a környéken adatokat, Csolnokot egyértelműen "sváb(német)" településként jegyezte le, az így is olvasható a nem sokkal később megjelent kötetben.

Az 1919-es ún. vörös térkép (Magyarország néprajzi térképe), mely a Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentuma, a "svábokat" jelölő színnel jelzi a település népességének összetételét, azaz Móricz-cal azonos megállapítást mutat.

Szerencsére, mindezek ellenére a település – köszönhetően a Dunához való viszonyának is – maradhatott az anyaországban.

De például egykori Esztergom Vármegye északi fele, a Párkányi Járás, ami a Móriczi monográfia szerint a tisztán magyar lakossággal rendelkezett, már nem volt ilyen szerencsés, ahogy az ország területének az kétharmada sem.

100 éve született egy döntés, ami elszakította egykor volt hegyeinket, völgyeinket, városainak, falvainkat, kettészelt városokat, falvakat, családokat, de ez az idő szerencsére ahhoz nem volt elég hosszú, hogy a közös kapcsot, és a közös kultúrát is felszámolja.

A Sic Transit Folk Műhely "Trianon 100" műsora, az idei évfordulóra finomhangoltan kizárólag olyan "határtalan" magyar népdalokat mutat be, melyek keletkezés vagy gyűjtés szempontjából a jelenlegi országhatárainkon kívülre estek.

Milyenek ezek a "határtalan" népdalok, ha rockos gúnyába bújtatjuk őket, ha autentikus néptánccal fűszerezzük, Csolnokon hamarosan kiderül.

свернуть