„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27.)
Jézus a búcsúbeszédében békességet ígért nekünk. Arra kér bennünket, hogy ne nyugtalankodjunk, se ne féljünk. Úgy gondolom, hogy ma, amikor a világunk és mindennapi életünk megváltozott, kevés olyan ember van, aki valamilyen szinten ne nyugtalankodna, ne aggódna. Vajon mit hoz a holnap, lesz-e munkám, ki tudom-e fizetni azokat a dolgokat, amelyek szükségesek a napi megélhetéshez. Mi lesz a családommal, mi lesz a szeretteimmel, mi lesz az emberiséggel?
A jó hír az, hogy Jézus szava örökérvényű, így a fenti ígéret a mostani időszakban is érvényben van. Keressük Őt naponta. Ápoljuk a vele való kapcsolatunkat, mert ez által tud nekünk békességet adni. Gondoljunk vissza arra a sok jóra, amelyet cselekedett velünk a múltban. Azokra az áldásokra, amelyekkel elárasztott bennünket. Ezek erősítsenek bennünket a mai napon és az elkövetkezendő időszakban is. Jelenleg is tapasztalhatjuk gondviselését, éppen ezért nincs okunk a félelemre. Hiszem azt, hogy amikor túl leszünk ezeken a nehéz napokon, mindannyiunknak olyan tapasztalata lesz, hogy együttesen, mint egy nagy kórus elmondhatjuk: „Mindeddig megsegített minket az Úr”
Mindezek mellett pedig együttesen készüljünk a vele való nagy találkozásra, és várjuk azokat a szavakat, melyeket Jézus maga fog mondani, és fülünknek szebb lesz minden zenénél, amelyet valaha hallottunk:
„Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, mely számotokra készíttetett.”(Mt. 25: 34).
És miután ezeket a szavakat hallottuk, örök békességben lehetünk Vele az Ő dicső országában. Erről szól ez az ének...
Pörneki Attila
