A gravitáció "felfedezéséhez" meg kell ismerkednünk az égitestek mozgásának ókori magyarázatával. Arisztotelész egy filozófiai modellt alkotott, melyet Apollóniosz és Hipparkhosz alakítottak át számításokra alkalmas formába, illetve Klaudiosz Ptolemaiosz pontosított. Ez a geocentrikus (valójában geosztatikus) rendszer másfél évezreden keresztül megfelelő pontossággal tette lehetővé a bolygók helyzetének kiszámítását, amire főleg az asztrológiában volt szükség.
Számoszi Arisztarkhosz az i.e. 3. században másik úton indult el. Nagyon egyszerű eszközöket alkalmazva megmérte a Hold és a Nap méretét, meghatározta a távolságukat. Bár műszerek nélkül a mérési hibák nagyok voltak, számításai szerint a Hold kisebb, a Nap pedig nagyobb a Földnél. Ebből arra következtetett, hogy a Nap van az Univerzum középpontjában. Megalkotta a heliocentrikus világképet.
Eratoszthenész néhány évtizeddel később fantasztikus pontossággal meghatározta a Föld méretét. Ezzel lehetővé tette, hogy Arisztarkhosznak a Földhöz viszonyított eredményeit át lehessen váltani konkrét távolságegységre (például manapság kilométerre).
Az ókori görögök számos logikus érvvel alátámasztva a Földet gömb alakúnak tekintették. Sajnos a középkorban a heliocentrikus világképpel együtt ezt a nézetet is elvetették, és visszatértek a lapos Föld elképzeléséhez.

свернуть