„JÁRULJUNK BIZALOMMAL A KEGYELEM TRÓNUSÁHOZ, HOGY IRGALMAT NYERJÜNK.”
- olvasható a felszólítás a Zsidókhoz írt levél 3. részében.

Egy olyan korban, amiben a legtöbb ember a lelke mélyén királyi kényelemre és uralkodói lehetőségekre vágyik, szinte értelmezhetetlen fogalommá üresedett az irgalom. Mintha nem is létezne, mintha irgalomra nem is lenne szükségünk.
Sokan vallásosságuknál fogva használják a bibliai eredetű szókapcsolatot, hogy Isten irgalmas, de az irgalom mélységét nem ismerik. Talán éppen azért, mert még sohasem merték teljesen rábízni magukat Istenre annyira, hogy ezért a bizalomért minden más kapaszkodót elengedjenek. Félnek az ezzel járó tehetetlenségtől és a kiszolgáltatottságtól.

Pedig a kegyelem királyi trónusa egyáltalán nem ijesztő. Sőt, a Názáreti Jézus első földi trónusánál nincs bizalomgerjesztőbb. Egy istállót rendezett be az Isten trónteremnek, és a jászol volt a trónja. Rajta, benne egy újszülött gyermek, Aki nem vádolt senkit, Aki nem akart bosszút állni senkin, sőt lemondott a bosszú jogáról, hogy mindenkit felszabadítson a szeretetre. Ha eddig nem tudtad volna, az irgalom: nem vádolni; lemondani a bosszúállás jogáról; mindenkit felszabadítani a szeretetre.

Tény, hogy az Élő Isten jobban bízik bennünk, mint mi Őbenne. Tény, hogy az Élő Isten hatalmát nem a félelemkeltésben, hanem a kegyelemben lehet igazán megismerni. A Jézus hatalma oldoz fel a vádak alól és megszabadít a vádaskodás kényszerétől. Jézus az, Aki megment a bosszútól, és leoldja Rólad a bosszúállás kényszerét. Az Ő irgalma valóban ekkora nyeremény, mert nemcsak irgalmaz Neked, hanem irgalmassá is tesz. Ámen.

/György András/

свернуть