A Tisza elfeledett árvízi hajósa: nyárádi Hartl Ede
A történelem, s az emberi emlékezet képes elkövetni hosszú távra ható igazságtalanságokat. Ilyen a temesvári születésű, utóbb PusztaHídvégen, Sarudon, majd Egerben élő nyárádi Hartl Ede története, aki emberek ezreinek életét és vagyonát mentette a XIX. század utolsó harmadának nagy tiszai árvizei idején, neve mégis több mint egy évszázadra a feledés homályába merült.
Hartl Ede kalandos életútja, személyisége és tettei Újlőrincfalva történeti kutatásai kapcsán kerültek előtérbe. A tisza-parti községet melynek elődje a Poroszló alatt a KisTisza és a Tisza közt egy szigeten fekvő település, Tiszahalász volt az 1876os árvíz után telepítették át FelsőMagyarad pusztára, az újjáépülő falu pedig a terület akkori birtokosáról, Schlauch Lőrinc szatmári püspökről kapott új nevet. Így lettek az egykori tiszahalásziak 1876-1880 közt újhalásziak, 1880-1903 közt lőrinczfalviak, 1903-1924 közt újlőrinczfalviak, 1924. október 20tól pedig a „cz"s írásforma elhagyásával újlőrincfalviak.
Önmagában már ez a rövid történeti előzmény is több különlegességet vet fel. Először: a Tisza mentén előbb szolgáltató, majd halászfaluként egyedül Heves vármegyében épült, majd maradt fent tartósan mintegy 800 éven át egy funkcionáló, lakott település az ártéren, melyet a XIX. század utolsó harmadának tartós árvizei pusztítanak el. Másodszor: Újlőrincfalva története oly annyira nem kontinuus önmagával, hogy az eredeti tiszahalászi faluhelyet és a jelenlegi utódtelepülést Újlőrincfalvát mintegy nyolc kilométer választja el egymástól. Harmadszor: az egykori és a jelenlegi település még csak nevében sem mutat azonosságot. Végül, de nem utolsó sorban a történelem elkövette azt a tévedést, hogy Tiszahalász pusztulását és az új falu felépülését Schlauch Lőrinc püspök nevével fonta össze, miközben a valódi élet és vagyonmentő Hartl Edéét a feledés homályába süllyesztette.
Schlauch Lőrincz a nagy veszélyről értesülvén, az egész községet áttelepítette a Poroszló és Sarud közt elterülő birtokára, a Laskó patak bal partjára, s az új község a jóltevője után nyerte az Újlőrinczfalva elnevezést.
Mindebből úgy tűnik, hogy a végveszély napjaiban a nagyműveltségű szatmári püspök közvetlenül nyomon követte a tiszahalásziak tragédiáját, sőt gyors és humánus döntésével segítette a lakosság megmenekülését és a falu újraszervezését. Ennek alapján logikusnak tűnhet, hogy a hálás tiszahalásziak miért akarták az új faluhely felépítése és a működésének kezdete után tiszteletből felvenni a püspök nevét, elfeledve egyszer s mindenkorra az ősi települését. A névváltoztatás mindenesetre elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy Újlőrincfalva lakosai településnevükben Schlauch Lőrinc emlékezetét őrizzék meg, és feledésre ítéljék Hartl Ede tényleges érdemeit és személyiségét!
Szuromi Rita
