2024. szeptember 21-én a Mozinet szervezésében létrejött egy különleges Fekete pont vetítés a Dr. Mező Ferenc Általános Iskolában, a forgatás eredeti helyszínén, a tornateremben felállított mozivásznon. A vetítés utáni közönségtalálkozón Veiszer Alinda kérdezte Szimler Bálintot, a film rendezőjét és Gyurkó Szilviát, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakértőjét és aktivistát, többek között arról, mennyire hitelesek a filmben látott helyzetek.

Gyurkó Szilvia: „A film pontosan ábrázolja azt, ahogy elcsúsznak igények, szükségletek, figyelmek, hogy milyen könnyű kipörögni ebből a rendszerből, ahogyan nem szolidárisak egymással ennek az ökoszisztémának a szereplői. De hogy mégis úgy tudja nézni az ember, hogy nem az jut eszébe a végén, hogy az egészet föl kéne robbantani és behinteni sóval, hanem az, hogy ha ez tényleg így van, akkor csináljunk valamit.”

Gyurkó Szilvia azt méltatta a Fekete pontban, hogy nagyon pontosan fogalmaz, és rámutat a közoktatás azon problémás pontjaira, amikkel mindenképpen foglalkozni kellene. Ilyen például az iskolai abúzus kérdése: Gyurkó kiemelte, hogy a statisztikák szerint az általános iskolába járó gyerekek 70%-a, és a középiskolába járók 40%-a él át valamifajta bántalmazást vagy abúzust az iskolában.  Az iskolákban nem csak a fizikai, de a lelki bántalmazást sem vizsgálják ki rendesen, ami azt jelenti, hogy az ún. fekete pedagógiával kapcsolatban továbbra sem vagyunk elég éberek.

Szimler Bálint: „Kilenc évesen jöttem haza Amerikából, harmadikos koromig kint éltem, úgyhogy egy elég erős alapot hoztam haza magammal, magabiztosság vagy legalábbis egészséges önértékelés terén, és tulajdonképpen ez adott lehetőséget nekem arra, hogy kívülről lássam, hogy mennyire abszurd dolgok történnek. Én a lázadás irányába menekültem. Talán pont emiatt a hazahozott magabiztosság miatt tudtam kiállni magamért, és visszapofázni, szemtelennek lenni.”

Szimler az amerikai közoktatásból érkezett haza egy magyar általános iskolába, ahol a filmbeli Palkóhoz hasonlóan valamelyest külső szemmel tudta megfigyelni a filmhez hasonló abszurd helyzeteket. Sok év után a középiskolában tapasztalta itthon először, hogy egy tanár megkérdezte tőle, hogy mit gondol, kíváncsi volt rá, emberként kezelte.

„A lényeg az volt, hogy a film valamilyen módon tükröt mutasson nekünk, és ne a film szereplőitől várjuk el azt, hogy ők megoldják ezeket a helyzeteket, és aztán könnyebben menjünk ki a moziból. Hanem a valóságban a saját, egyéni felelősségünket keressük benne. Ha az öncenzúra megszűnne, már az egy nagy előrelépés lenne.”

A film célja Szimler szerint nem az volt, hogy megoldásokat kínáljon, hanem az, hogy elindítson az emberekben egy önvizsgálatot a látottakkal kapcsolatban. Ezért a filmben bemutatott tehetetlenséget kifejezetten idegesítőnek szánta, hogy gondolkodásra sarkallja a nézőit arról a csendkultúráról, amit az iskolában betanítanak nekünk.

A beszélgetésen szóba került még:

- Létezik még fizikai bántalmazás az iskolában?
- Mi az a fekete pedagógia?
- Miért hiányzik a szolidaritás a közoktatás rendszeréből?
- Miért nem feltétlenül célravezető a hatékonyság a pedagógiában?
- Hogyan vezette Szimler az amatőr színészeit?
- Mennyiben feladata a művészetnek kritikát megfogalmazni?

A Fekete pont már a mozikban!

A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük!

A film hivatalos felületei:
Facebook: [ Ссылка ]
Instagram: [ Ссылка ]

A Mozinet hivatalos felületei:
Facebook: [ Ссылка ]
Instagram: [ Ссылка ]
TikTok: [ Ссылка ]
YouTube: [ Ссылка ]

свернуть