Primo a vadabbik, a bizalmatlanabb, a dominánsabb.
Hát a helyzet az, hogy mondhat bárki bármit, de szerintem a belovagláshoz a tudáson és tapasztalaton kívül még kell néhány csepp félelem, tudniillik aki nem fél, az nem lehet bátor sem. Ebből logikusan következik, hogy kell néhány csepp bátorság is, hiszen csakis azzal tudjuk a félelmünket semlegesíteni, és van itt még valami, ami nélkül szerintem mit sem ér az egész, ez pedig a virtus.
Nehogy azt hidd, hogy ez csak a lovaglás terén szükséges! Bármilyen jó szakemberben meg kell legyen az, amikor már mindenki azt mondja valamire, hogy nem lehet, és akkor jön valaki és azt mondja..."Na, fogd meg a söröm...!"
A rossz hír az, hogy ennek a tulajdonságnak már azelőtt meg kell lennie, még mielőtt elkezdene az ember tapasztalatokat gyűjteni, tanulni, mert szerintem a virtus egyfajta exibicionizmus, ahol az egyén meg akarja mutatni a tudását. A virtus nem vakmerőség, az illető pontosan tudja mire vállalkozik, illetve tisztában van a veszéllyel, ám vállalja a rizikót mert bízik a tudásában, tapasztalatában, ez azonban nem vakítja el, és igyekszik folyamatosan kontroll alatt tartani a folyamatot. Nos, azt gondolom ez az esszenciája a belovaglásnak is, és azt is be kell valljam, Primo igyekezett ebből a definícióból kihozni a maximumot. Egy hónapig szinte csak arról szólt a dolog, hogy meg tudjam fogni. Egy hónap után eljutottunk addig, hogy le lehetett venni a kötőféket, majd ha kellett ő odajött, és fel is lehetett tenni rá. Körülbelül a hatodik hétnél járhattunk, amikor az egyik ilyen alkalommal az orra elé tartottam a kötőféket, ő pedig mint minden nap beledugta a fejét, és hagyta, hogy rátegyem. Ezúttal azonban Primo mást gondolt, elkezdte beledugni a fejét a kötőfékbe, majd hirtelen lecsapta a fülét és megtámadott, megpróbált a karomon megharapni, majd hogy ez nem sikerült neki két lábra állt és le akart csapni. Tette ezt egy olyan 30-40 nap után, ahol kizárólag a türelem dominált, a simogatás és a veregetés volt a legerősebb fegyverem, és azt gondoltam jó úton haladok affelé, hogy a bizalmába fogadjon. Hát ezt jól benéztem....! A tekintély megszerzéséhez nem elegendő a simogatás! Azt szoktam mondani, a lovas akkor tesz a legjobban, ha őszinte a lóhoz. Hát én őszinte voltam, egy pillanatig sem akartam eltitkolni előtte, hogy rettenetesen felbőszített, betereltem a beállóba, és lejátszottam vele a meccset, ha nem bánod ezt nem részletezem, ha van képzelőerőd képzelj el egy sarokbaszorított domináns csődört, akin még a kötőfék sem volt rajta, és igen, megpróbált többször is, akár a testemen kersztül is kitörni, támadást színlelve,....jelentem nem sikerült, és kötőfékkel a fején vezettem ki a boxból. Ez volt a második meccsünk, az elsőt rögtön az első nap megtapasztaltuk, ez részletekben szerepel a videón is.
Kb. egy hét múlva érezte úgy, hogy ismét felvirradt az ő napja, ekkor már nyereggel futószáraztam, és egyszercsak elkezdett felágaskodni, kifordulni, kitörni az ellenkező irányba. Na, ekkor kötöttem be a "futószáras gépbe", ahol egyszer elszakította a futószár karabínerét, de másodszorra már bármit csinált nem járt sikerrel, pedig derekasan nekidurálta magát, minden erejét beleadva, és felfoghatatlan volt számára, miképpen erősödhettem meg annyira, hogy egy kézzel meg tudom tartani, de a másikkal rögtön hajtani tudom az ostorral amint megpróbálkozik bármivel. Na, ez akkora sokk volt neki, hogy soha többet nem próbálta meg, onnantól kezdve szabadon lehetett futószárazni. Innentől jól haladtunk, egészen adig, míg már harmadszor lovagoltam kinn a pályán. Esett az eső, esőkabát volt rajtam, és a vizes felület súrlódása olyan hangot produkált, amire némely lovak érzékenyen reagálnak. Ez történt ezúttal is, hirtelen megijedt, elkezdett rohanni, de miután nem engedtem, nagyokat szökellt, már már irányíthatatlannak tűnt a helyzet, de sikerült befordítanom egy fa mögé, ahol úgy odavágta a fejét, hogy tenyérnyi fakéreg röpült le a nyárfáról. Ekkor kifordítottam, és még mielőtt magához tért volna kimentem a vetésre, ahol volt elegendő hely az efféle mérközésekhez. Elég mély volt a vetés, én meg hajtottam előre vágtában, egészen addig míg meg nem nyugodott, és el nem tudtam engedni a fejét. Soha többé nem próbálkozott, de azért pont úgy voltam vele mint Oliver Cromwell, aki azt mondta: "Bízzál istenben, de azért tartsd szárazon a puskaport...!"....hihihi...
Nos, a videón elég jól nyomonkövethető ahogyan haladtunk, illetve ezen nehézségek ellenére ahová jutottunk, és mint már sokszor elmondtam, igen többször is sikerült neki megfélemlítenie! Csakhogy a jó harcos soha nem mutatja meg az érzelmeit. Olyan ez mint amikor két autó nagy sebességgel megy frontálisan egymás felé, és az veszít aki először elrántja a kormányt. Nos, ebben a bizniszben a lovas soha nem ránthatja el előbb a kormányt, meggyőző pókerjátékosnak kell lennie, hogy a ló dobja be a lapját! Ilyen egyszerű ez a belovagolás....hihihi....!
