Ezt a videót 2015-ben készítettem, gondolni sem mertem arra, hogy mára emlék-videó lesz belőle…sajnálom…Nyugodjon békében, részvétem a Családjának…

A dal Koltay Gergely Őrizz meg engem – lemezén jelent meg…
Mindenkivel megtörténik, mindenki ismeri az érzést. Regények, versek, filmek, színdarabok, zeneművek végeláthatatlan sora próbálja megfejteni, honnan ered az a furcsa, felemelő érzés, ami felforgatja az ember életét, ami megmelengeti a lelkét, ami más dimenzióba helyezi át az emberi létezést, amit egyetlen szóval, teljes pontossággal ki lehet fejezni: szerelem. Egy szó, amelyben benne van az egymásra találás gyönyörűsége, az elválás gyötrelme, a vágy, a gyűlölet, a szenvedély, az érzelmek teljes palettája. Nincs más érzés, mely ennyire személyes, boldogító vagy fájdalmas lenne. A szerelem -az élet egyik legnagyobb karmestereként- meghatározza sorsunkat és a világot is körülöttünk. Amit a szerelemről írnak és énekelnek, az mindenkit megérint, hisz mindenki érintett…. Erről szólnak Koltay Gergely prózai- és dalszövegei, népszerű énekesek és színészek előadásában. Az olvasó, hallgató újra átélheti, felidézheti életének, emlékezetének legféltettebb kincseit.

Nekem a szerelem örök, neked egy furcsa emlék. Szerettél, nem szerettél, valakivel elcseréltél. Egy hamvadó tűz mellett, mindent elmeséltél, de megfogni a kezem, akkor féltél. Szeretlek, bár nem szeretném.
Amikor először táncoltunk, utoljára éltünk, mert fiatalon, bután, mindent félreértünk. Botladozva éltük életünk, de egyszer levetkőztél,
- Az egy örök rejtély -
Szeretlek, bár nem szeretném.
A melleid, a fények, a tengerpert, s a belső rémek, megmaradtak nekem, mint fáklyák fekete éjben. Gyűlöltük néha egymást, Te mást kerestél, néha megállt a szél. Szeretlek, bár nem szeretném.
De tudtuk már akkor is,magunktól kell félnünk. Mégis az örömöt, másoktól reméltük. De azt a táncot, soha nem felejtem el. Az volt a kezdet, egy titkos égi jel! Szeretlek, bár nem szeretném. Veled voltam végig, pedig nem kérted. Nagy csatákat vívtunk ködös ellenséggel. Háborúztunk ott, hol az Isten nem véd meg! Mellettem álltál, pedig nem kértem. Szeretlek, bár nem szeretném.
Évről évre álmodtunk - mind elvették! Nem olyan lett a világ, ahogy apáink remélték. De felálltál, s repültél, az Égen csillag lettél. Táncolsz fenn az Égen, mint azon az estén. Szeretlek, bár nem szeretném.
A Te csillagodat esténként az erkélyen nézem, nem tud róla senki - mégis a segítségem. Lehet, bátortalan voltam, lehet, a szerelemtől féltem, lehet, elrontott mindent, a féltett büszkeségem. Szeretlek, bár nem szeretném.
Úttalan utakon, lovasokba tévedsz, kik a fényt kutatják, mely a Nap, a földi élet. Rönköket cipelsz válladon, hogy épüljön templomod, melyet démonok terveztek, de felépítik az angyalok. Szeretlek, bár nem szeretném.
A felhők fölött a pilóták mindig látják a Napot. Minket az élet nem kárpótol. Minket meglopott! Te is én is halkan mondjuk: Egyedül vagyok. De tudjuk összetartozunk, a határ elkopott. Szeretlek, bár nem szeretném.
Volt egy mese, mit olvastunk a viharról, meg a lányról, aki kiállt a partra fáklyával, hogy a társa lásson. Fúj a szél, nincsen kiáltás, hangtalanul élünk. Építjük a ködből, a csendből, éledő reményünk. Szeretlek, bár nem szeretném.
A kapitány nem látta a fényt, sem az égen a csillagot. S a lány ott lassan szoborrá vált, kővé fagyott. Világítótorony lett háborgó tenger partján, sokaknak mutatott utat a lét, s a nemlét fokán. Szeretlek, bár nem szeretném.
Szemeid csillagok, tested az égő fáklya, torony lettél, mely világít, melyet minden hajós láthat. S a viharnak, ha vége lesz, a tenger homokos partján, öleljük úgy egymást, ahogy először kívántál. Szeretlek, bár nem szeretném.
Nekem a szerelem örök, neked furcsa rejtély. Világítasz sok hajósnak, az a tánc, csak régi emlék. Most még süt a nap, de jégesőre várunk, de egy régi mesében egyszer, egymásra találunk.
Szeretlek, Te nem tudod, szeretlek, magam sem értem.

свернуть