A férfiközösségek erejéről már egy korábbi cikkünkben írtunk (itt: [ Ссылка ]), most egy konkrét példával támasztjuk alá, miért fontos, hogy ilyen közegben is együtt legyenek olykor a férfiak. Különleges apa-fia történetet mesél el Bedő Imre Férfiak Klubja-alapító.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes mondta egyszer, hogy amikor a fiúkat elviszi kirándulni, szépen lehet velük haladni az erdőben mindaddig, amíg fel nem tűnik a színen egy lány. Akkor a fiúk fára másznak, leesnek, összeverekednek, balhéznak. Ilyenek vagyunk mi is, férfiak! Rögtön, amikor megjelenik egy nő, jobban kihúzzuk magunkat, nagyobbakat mondunk. Ez mindig is így volt, így működünk! Éppen ezért szükség van egy olyan közegre, amikor mi férfiak férfiként vagyunk együtt a magunk tempójában, a magunk bátorságával.

A Férfiak Klubja erdélyi apa-fia köre idén nyáron is szervezett tábort apáknak és fiaiknak. Az egyik apuka megosztotta velünk, milyen különleges élményben volt része: a 13 éves fiával beúsztak a Szent Anna-tóba, és miután kijöttek a partra, azt érezték, valami megváltozott a kapcsolatukban. Meg sem szólaltak, nem beszéltek róla, de tudták. Nem kellett tartaniuk attól, hogy le lesznek tolva, amiért ilyen veszélyes, félelmetes tettre szánták el magukat. Addig úsztak, ameddig akartak, ameddig érezték, hogy lehet. Az apa biztos volt magában, ki tudja hozni a fiát, bármi történik. Kialakult közöttük egy mélyebb bizalom anélkül, hogy beszéltek volna. Úszás közben egymásra néztek időnként, és miután véget ért a közös élmény, tudták – szavak nélkül –, ez a tapasztalat örök szövetségessé tette őket.

Mindez annak köszönhető, hogy férfiközösségben, apák és fiúk együtt tudtak lenni, cselekedni, közösen dolgozni, és ez megbonthatatlan szövetséget teremtett közöttük.

свернуть