Alkotói statement:

A Microhome elnevezésű munkámban egy alkotói utazásra indultam, amely egy egészen új dimenziót nyitott meg előttem. A világon végigsöprő pandémia kéthetes szigorú házi karanténra kényszerített engem, miközben a Metropolitan Egyetemen mester éveimet töltöttem. Ekkor találkoztam egy nemzetközi pályázat felhívásával, amelyben fiatal tervezők jelentkezését várták egy innovatív, 25 m2 alapterületű kis ház tervezésére. A saját szobám alapterülete megegyezik a pályázatban meghirdetett alapterülettel, ezért kísérletként tekintettem az ott töltött időre. Hamarosan egyéni univerzumom minden kis szegletét megismertem. Gaston Bachelard a házat a lélekelemzés eszközeként tekinti: “Lelkünk lakás. És ha házakra és szobákra emlékezünk, azzal megtanulunk önmagunkban lakni. Láthatjuk, hogy a képek kétirányúak: bennünk vannak és mi bennük.”

Az érzékeim tompulása és a bezártság kettőssége mellett meg kellett küzdenem a félelemmel, szorongással és a klausztrofóbiával. Napjaim fontos szakasza a naplemente volt, ekkor éreztem, hogy a kinti végtelen világ és az én belső végtelen univerzumom egyesül. Minduntalan betüremkedik az életembe és egy új kaput nyit előttem. Tapasztalataimat összevetve Antoine de Saint- Exupéry A kis herceg regényével, társra találtam. Mintha kis herceg engem is meglátogatott volna a saját bolygómon. A könyvben szereplő bolygók lakói saját képükre formálták a világukat, amelyet végtelennek látnak.

“Így aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életed. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd szépsége. …
-Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét…
-De ahhoz várni kell…
-Várni? Mit?
-Hát hogy lemenjen a nap. …
-Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! – mondtad. … Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet.”

A konklúziója ennek a teljes beburkolódzásnak az lett, hogy azt éreztem „ki szeretném fordítani a teret a 4 sarkából”. Ez a mondat határozta meg a tervezési programomat is a továbbiakban. Az épület formakutatása kapcsán kezdtem el vizsgálódni, miként lehetne egy nem szokványos teret kialakítani, amelyben a személyes élettér úgy viselkedik, mint egy második bőrréteg. Miként lehet ezt a vertikális síkot anyagtalanítani és a kintet a bentre vonatkoztatni, eltűntetni a belső bezártságot. A dupla réteg, ami szűrőként is funkcionál, az intimszféráért felelős, továbbá szabályozza a fényt, a bejutó szmogot és elektroszmogot. A filter erőssége a réteg struktúrájának vastagságától, sűrűségétől, dőlésszögétől függ. Mint a tüdő hörgői úgy nyílnak és zárulnak a külső réteg pórusai. A végeredmény egy leszűkített lakóegység lett, amely a tér minden irányában tud kapcsolódni egymáshoz. A lakótér járófelülete meg van emelve, ezért a kapszulák aljában a gépészet, és tárolás játszik szerepet. A szint eltolásával alakulnak ki járósíkok, ülő felületek, és fekvésre alkalmas egyenes területek. Ezt veszi tehát körül a külső szűrő, amely bevonja a holttereket is az élettérbe.

Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki Intézet egyetemi tanárának és dékánjának méltatása:

“Hamar felejtünk, mennyire meghatározóan – napjainkat formálóan – vett minket körül a zártság. A végtelenség csak a képzeletben élt, a valóság a pandémia idején térben véges, csak a végtelen magányos percek súlya hagyott nyomott életünkön. Egy ilyen helyzetből való kivágyakozásként indult a Microhome c. munka, pragmatikusan játszva a korlátozott minimális életterek sokszorosító lehetőségével. A lüktető zene és impulzusokból álló kollázs-szerűen összeállított képi világ aláhúzza az alkotójának hangulatát, egészen átérezhető, ahogy próbál kimászni a bezártságból egy másik dimenzióba. Hogy milyen dimenzió az – talán az enyhén szürreális futball stadion térhódítása önmagáért beszél….”

свернуть