„AMIKOR ELCSÜGGEDT A LELKEM, AZ ÚRRA GONDOLTAM.”
- mondja Jónás imádságában és egy cethal gyomrában. A Jónás Könyve 2. részében olvassuk.
Talán sokan ismerik a bibliai Jónás tengeri útját. Az ellenkező irányba indult, mint ahová az Isten küldte. Hogy miért döntött így Jónás, és miért lett engedetlen? Mert Jónás a gondolataiban már előre lejátszotta mindazt, ami szerinte történni fog. Jónás ismerte az Istent, az Úr beszélt hozzá. Rendkívüli dolog az minden ember életében, ha az Élő Isten megszólít. Isten nemcsak feladatokat akar adni ilyenkor, hanem fel is akarja szabadítani a gondolkodásunkat minden teher és minden megkötöző körülmény alól, hogy Vele együtt gondolkodhassunk. Sokan elmulasztják azt a csodálatos lehetőséget, hogy megoszthatják a gondolataikat az Élő Istennel, és közben az Élő Isten is megoszthatja velük szándékait.
Jónás meghallotta ugyan az Úr szavát, de a gondolkodásába nem engedte be. Egyedül gondolta végig, hogy mi vár rá, mi történik majd - egészen egyszerűen túlgondolta a dolgát, a küldetését, az életét. Ebben az állapotban törvényszerű, hogy elcsügged az ember lelke, hiszen egyedül elhordozhatatlan teher mindaz, amit csak Istennel lehet megoldani.
A csüggedés az Isten nélküli túlgondolkodással kezdődik, és máshogy nem lehet neki véget vetni, csak úgy, ha az az Úrra gondolsz. Isten sokak körül azért kénytelen lekapcsolni a villanyt és nyomás alá helyezni az embert, hogy meg tudja szabadítani az őrjítő túlgondolkodás mélységéből. A csüggedésből, ahová az emberek karja nem ér el, és ahonnan az emberi erő nem tud kiemelni.
Az Élő Isten viszont arra vár, hogy a gondolataidat egészen Rá összpontosítsd. Erre ma is rengeteg lehetőséged lesz.
Pontosan annyi, ahány gondolat megszületik majd benned. Ámen.
/György András/
