December 6. Szent Miklós püspök


Miklós a kis-ázsiai Myra városának volt a püspöke, 350 körül hunyt el. Neve rajta van az első egyetemes zsinat, a niceai zsinat (325) záródokumentumán. Részt vett a Szentháromságot tagadó ariánusok elleni küzdelemben.

Szent Miklós püspök személyét a kereszténység igencsak szívébe zárta, hiszen sok történet fűződik hozzá. Ezek a történetek olyannak mutatják Miklós püspököt, mint aki törekedett gondoskodó jó pásztora lenni a rábízottaknak.

Egyszer egy nagyon szegény családnak, ahol három leány volt nagy nyomorúságban, pénzzel teli zacskót dobott be az ablakon. Vagy, csodálatos módon a gabonát úgy meg tudta sokszorozni, hogy egy egész várost tudott megmenteni az éhenhalástól. Sőt, egyszer olyan nagy lelkierőről tett tanúságot, hogy három ártatlanul halára ítélt embert mentett meg a kivégzéstől, egyszerűen határozott fellépésével, kivéve a hóhér kezéből, ellent mondást nem tűrő módon, a kardot. Szent Miklós a régi idők nagyon kedvelt szentje volt.


Mai evangélium Mt 18, 12-14


Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet?

Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Ezek az evangélium igéi.


Jézus Krisztus – több alkalommal is – az Őt követőket, a Benne hívőket, vagy úgy általában az embereket, gyakran a juhokhoz hasonlította. De nem azért tette ezt, mert birkának nézne bennünket... A juh, annyira háziasított állat, hogy az emberi gondoskodást nélkülözve, képtelen lenne életben maradni. Ezért indul el az evangéliumbeli pásztor is az egyetlen elcsatangolt után, otthagyva a kilencvenkilencet. Azok legalább együtt vannak.

Az ember sem tud létezni védelmező Jó Pásztora, megtartó Istene, életadó Krisztusa nélkül, de az ember gyakran megpróbál Isten nélkül létezni. Ám, az Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen; tőle, a léte forrásától elszakadjon. Ő azt akarja, hogy az ember életben maradjon. A bűnbeesés jelképes, tanító történetében is azt olvashatjuk, hogy a bűn elkövetése után az Isten első kérdése – sokatmondóan- nem az volt, hogy „mi tettél?”, hanem az, hogy „hol vagy?”.

Lukács evangélistánál hosszabb az elveszett bárányról szóló példabeszéd, ezt is olvashatjuk benne: „Amikor megtalálja, örömében, vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” (Lk 15, 5-6).

A pásztor tehát nem ütlegelve hajtja haza a megtalált bárányt, hanem vállára veszi. Nem szitkozódik, hogy mennyi gondot okozott neki ez az elcsatangolt állat, hanem annyira örül, hogy örömét meg akarja osztani másokkal is...

Mi azért maradjunk Jó Pásztorunknál, a „nyájnál”. Ha pedig elkóboroltunk, engedjük, hogy Pásztorunk ránk találjon, ne meneküljünk tőle, ne bújunk el előle, mert Ő éltetni akar minket! Ámen.


Imádkozzunk Jó Pásztorunkhoz, Jézus Krisztushoz, aki számon tart bennünket!


1. Segítsd egyházad pásztorait az evangélium hirdetésében, hallgass meg Urunk!

2. A világ ismerje fel emberszerető jóságodat, hallgass meg Urunk!

3. Ne engedd, hogy elszakadjunk tőled, hallgass meg Urunk!

4. Jó Pásztorunk, ha letértünk az élet útjáról, téríts vissza bennünket, hallgass meg Urunk!

5. Elhunytjainkat öleld szent Szívedre, és vidd őket örök országodba, hallgass meg Urunk!


Urunk, Jézus Krisztus! Jó Pásztorunk! Te mindenkire figyelsz és senkit sem zársz ki szeretetedből. Ezért Téged illet a hála és a dicsőség, aki élsz és uralkodol, mindörökkön-örökké. Ámen.

свернуть