Vers: Zarándokének - Lackfi János
Zene: Resti Kornél
Felvétel: Szabó Bence (Peaceleaf Studios)
Fotó: Mászkál Lóri
______________________________

Kornél!

Tudod, ez az egész zarándoklás egy elég paradox helyzet. Útkereső emberek sétálnak egy úton… Hát nem furcsa? Node, utamban egy kis templom kiszűrődő hangjaira figyeltem fel, amikor mellém ért egy szőke legény, nevezett Jean von Lakfi. Talán épp ugyanazt énekelgette, ami a templomból is kihallatszott, nem tudom, de azért megkértem, hogy mondja el, miről énekel. Bár franciául dalolt, mégis tisztán értettem mindent. Pedig soha nem tanultam franciául. Így szólt:

"Ultreia, ultreia! E suseia! Deus adjuva nos!
Zarándokok! Bármerre mentek, bármilyen úton jártok, legyen mindig erőtök folytatni, nap nap után mindig csak előre és mindig magasabbra, a Jóisten segítsen titeket utatokon! Compostela hangja hív!
Ultreia e suseia!”

A hallottak után úgy éreztem, hogy egy kissé le kell ülnöm elmélkedni. Én mit keresek az Úton? Mert egyszerű dolga van annak az apának, aki vak fiát vezeti Santiagoba, hogy megtörténjen a csoda, és annak az embernek, akit a kedvese elhagyott, és most át kell gondolni az életének múltját, jelenét és jövőjét. Különböző célokkal jönnek az emberek. Vagy nem is tudom. Nekem mi a célom, Kornél? És Neked? Azt mondják a Restik, hogy mi téren és időn kívül élünk. Hogy mindenkivel képesek vagyunk ott és akkor találkozni, akivel akarunk. Feljegyzeteltem már Villonék tivornyázásait, Weöres borfogyasztási szokásait, ott voltam, amikor Krúdy elsőízben kérte ki az 1 deci szódát a 9 deci borához. És mégis itt vagyok az Úton? Mit keresek én itt?
Közben egy vöröshajú német lány odaült mellém a nagy elmélkedés alatt. Nem tudom mióta ülhetett ott mellettem, de miután észrevette, hogy tudomásul vettem a jelenlétét, nemsokra rá felkelt, és azt kérdezte németül: Biztos, hogy fontos kérdés ez? Gyere, igyunk egyet, aztán kalap-kabát!

Hát ilyenek vannak a Caminon, Kornél! Buen Camino!
Mászkál Lóri


_______________________________

Resti Kornél a múlt ködéből és a jövő előszeléből felbukkanó jelenség. Az irodalom és egyéb emberi lomok szertelen leltárosa, bohém krónikása. Leginkább a századelő, illetve a Nyugat nemzedékeinek közkedvelt budapesti vendéglátóipari egységeiben és vidéki söntéseiben érezte jól magát, ahol megannyi – magát költőnek valló – szájhős és naplopó rokonlélekkel könyökölhetett össze, majd koccinthatott a töredékesnek tetsző idő egészségére – köztük Kosztolányival, Karinthyval, Ady Bandival, Krúdyval, Tamkó Sirató Károllyal, Berda Jóskával, Tersánszky Józsi Jenővel, József Attilával, Weöres Sándorral és a többiekkel. Amíg az imént említett kortytársak, valamint a sorból kimaradt szellemtestvérek zenés verseit énekli (reményei szerint) mindig történhetik valami…
Akik pedig Resti Kornél köpönyegéből kibújnak:
Apró Anna – koboz, ének, szájzongora, tambura, saz, szintetizátor
Lázár Miklós – cselló, vokál, torokének; herfli, fűrész
Papp Máté – gitár, ének, sámándob, csörgő; tangóharmonika, mese
Szabó Bence – Szólógitár, mandolin, vokál, fuvola, cajon

свернуть