Az esti szentmisén az utolsó vacsorára emlékezünk, amelyen Jézus megalapította az Eucharisztiát (azaz tulajdonképpen a szentmisét).
Hagyomány szintén az utolsó vacsorán történtekre emlékezve (amikor Jézus megmosta tanítványai lábát) a pap megmossa 12 hívő lábát.
A misében számos elem a gyászra, a Jézus halálával kialakuló hiányra, csöndre, ürességre utal, illetve a temetési szertartást idézi.
A misében felhangzó „glória” után a harangok megszólalnak, de azután a gyász jeleként el is némulnak, akárcsak a csengők és az orgona. Helyettük egészen a nagyszombati szertartásban felhangzó glóriáig fakereplőket alkalmazunk. A gyásznak ezt a jelképét a magyar katolikus hagyományban egy jellegzetes szófordulattal fogalmazzák meg: a hívek szerint ezekben a napokban „a harangok Rómába mennek”.
A mise végeztével az oltáriszentséget is eltávolítják rendes őrzési helyéről a tabernákulumból, és ünnepélyesen egy másik őrzési helyre viszik, és az egészen a nagyszombati feltámadási mise áldoztatásáig ott is marad.
Ezután az „oltárfosztás” szertartásának keretében, a pap minden díszétől (virág, gyertyák, terítő) megfosztja az oltárt.
