Zord, örök éjjel -- álmodsz a csenddel.
Rég megölt mindent csúf éjszakád...
Úgy fáj, fáj ezt látnom... hogy elzárt az álom!
De számíthatsz rám! -- sosem késő tán'...

Hallgass el, Testvér!
Előlem úgysem menekülsz!
El ne hidd, hogy elaludt a Tűz!
Fellángol, hisz' benned él:
Hát mért' ne szeretnéd?!
Nem megy el az örökölt Vendég...

Hallgass, hisz' nem vagy,
Ha behunyom szemem!
Senki nem vagy --, neved feledem!

Egy test, és egy vér --
A lelked is enyém!
Őrjítő félelmed érzem én!

Vége van, hidd el -- most elnyel az Éjjel!
Nem jön a Hold neked mégegyszer...
A hajnali fény csakis engem ébreszt fel!

Élek! -- nem az álmod szólt,
És így lesz, amíg élsz!
Hidd el: amíg élek, addig élsz!
Hyde az nem csak volt,
Soha nem hagylak el, ne félj!
Kettőnknek jutott itt egy esély...

Nem segít harc:
Inkább add fel, és tűnj el --
Véredet ontom a véremmel!

Arcod egy álarc,
Csak báb vagy, nem ember!
Nem tudtál élni az Élettel...

Sorsomat én írom át --
Ez az Élet!
Nem teszek úgy, ahogy képzelted!
Más a világ: aki nincs, nem létezhet...

Benned él a Sátán, örökké!

Nem!

Nincs más út --, nincs Isten többé!

Nem!

Nem bújsz el, és nem válok köddé!
És művem, mondd, mért' fájt!?
Hisz' egy ember: Jekyll és Hyde!

Nincs tovább! Ennyi volt, ebből elég!

Ne remélj --, több kell még!

Ez a perc, ez a Vég!

Csak neked az --, nekem szép!

Tűnj el, Hyde! -- átok rád!

Odaát megbánnád!

Nem! Halj meg hát!

Ugyan már! -- te vagy Hyde!

Nem! Soha!

De! Örökre!

Dögölj meg, Hyde!
Pusztulj a Pokol tüzében!

Ott majd folytatjuk, Jekyll!

Elég!

свернуть