Rugási Gyula és Tatár György közös online könyvbemutatója 2021. január 28-án.
Rugási Gyula: Mózes és a könyv
„Senki sem menekülhet a kinyilatkoztatás nyelvének e túláradó hatalma elől, még az sem, aki azt hiszi, hogy menekülésre semmi oka. Már csak azért sem, mert ahogy a kinyilatkoztatott Tan, úgy a szóbeli Tan időtlenül tornyosuló felhője s maga a könyvvilág sem tűr meg önmagával kapcsolatban semmiféle személytelen viszonyt, ahogyan ez például a tudományhoz, a mitológiához, a filozófiához, avagy általában a vallásokhoz mérten lehetséges. Különös, hogy ilyenkor még a főállású exegéta, hagyományos megítélés szerint „holt nyelvek tudója” sem járhat el másképpen; számára minden halott nyelv él.”
[ Ссылка ]
Tatár György: Az angyal színeváltozása
„Az Exodus óta nagyon hosszú idő telt el. Ezalatt a világ, és benne Egyiptom is, sokat változott. Volt idő szembenézni az ország múltjával, áttekinteni az összefüggéseket, s a társadalom különböző csoportjai – politikai világnézetüknek megfelelően – más-más következtetést és tanulságot vonhattak le a múltból. A liberális baloldal álláspontja szerint Mózes, Áron és cionista társaik szükségtelenül provokálták Fáraót és népét. Azok után, hogy József személyében e korábban lenézett és szociálisan hátrányos helyzetű népcsoport ilyen magas állásba juthatott, helyzetük átmeneti rosszabbodása nem indokolta sem a szeparatizmust, sem az Egyiptom kollektív elhagyására és önálló államalapításra irányuló szándékot. Az egyiptomi politikai elit növekvő félelme az ország ellenségeivel való esetleges összejátszástól, jóllehet alaptalan volt, de azt senki sem tagadhatja, hogy az országnak valóban akadtak ellenségei. Az általános munkakényszer bevezetése, valamint az újszülött fiúgyermekek kiirtása Egyiptom zsákutcás társadalomfejlődésének volt a következménye, amit természetesen nem lehet sem megbocsátani, sem elfelejteni, de e rettentő kor elmúltával mégiscsak összefogni kellett volna, és együtt építeni fel egy szebb és jobb Egyiptomot. Mindannyiunk Egyiptomát.”
[ Ссылка ]
