Varázsszavak (2016)

Ez a mi mesénk

Soha nem felejtem, ahogy a srácokkal
kinn a pályán, vérünkben száz fokkal
forró a beton, mégis hűti a lábam
egy lépés, két lépés - labda kosárban
A lányok vizslattak, mi meg őket
észre se vettük a viharfelhőket
szendvics a táskában, fele a tiéd, mer'
a barátság éhséget nem ismer
ahol én ehetek, ott te is enni fogsz
te meg a bajszod alatt mindegy mit piszmogsz
A magunk dolga, ami minket érdekel
de tiszteletet manapság az érdemel
ahol szép a ház, jó nagy garázzsal;
mikor nevettél utoljára anyáddal?
A pénz egy szép napon puszta papír lesz
de a házamba akkor is bejöhetsz


Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen


Felnőtt a testem, de belül egy gyerek él
aki nem pénzért, csak a szemedért
Játékkatonák szerte a szobában -
igazán rosszul semmit se csináltam
Mindenből tanulni kell, ez az élet -
a legszörnyűbb dolog is ezért van érted
Elfogadni nem annyit tesz, hogy szolga légy;
hányd ki a fejedből ezt a sok ganét
Rájöttél már: hazudtak a lurkónak
mert a világ valójában full-kontakt
kesztyűm húzom - legyen, ahogy lenni kell
de nem keresem a harcot már senkivel
A szemedben ott az egész életed
szívedig rajta keresztül lépkedek
Öklöm helyett megrázom a szilvafát
hogy majd eljátszhassak egy nagypapát


Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen


Nyújts a kezed, én tartom közben -
akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég -
egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van, valami mindent megér -
embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény -
és már is menekül a sötétség!


Te se várj másra, én sem várok rád
ez az élet: vérrel teli bőrkabát
Próbálok adni még, nem pedig elvenni
amit csak lehet, a jelenben megtenni
Ess el nyugodtan, csak aztán állj is fel
nem elég nézni, ezt bizony látni kell
Tegyél magadért, mástól ne várj csodát
és majd felfogod: Isten megtalált


Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe,
gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen:
a tükörképünk ott fenn az égen


Nyújts a kezed, én tartom közben -
akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég -
egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van, valami mindent megér -
embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény -
és már is menekül a sötétség!

свернуть