Song Writer: CHAT-GPT-4o1
Audio Maker: Suno Ai
Verse 1
1703, lángol a Tiszahát,
Esze Tamás kiált, és Rákóczi hívást vár.
Bujdosó zászlók alatt gyűl a nép,
Ég és föld morajlik: a magyar újra ég.
Labanc fegyverekkel a csata dübörög,
Szabadság kiáltása a szívekben szökött.
Ködös hajnalfény, s a vérfestett mezők,
Kardokban a sorsunk: szabadságot nyerők.
Chorus
Vihar nyugatról, hazugság délről,
De a kuruc szív a hont sohasem félti tűztől.
Vér áztatta föld, mégis felragyog,
Mert a magyar lélek ellenáll, míg élni fog.
Verse 2
Muránynál harsog a kürt, Bercsényi vágtat át,
Az eszme ébred, a Habsburg-lánc immár roppant hát.
Rákóczi lobogója, mint láng a sötét éjben,
Cum Deo pro Patria – ez az utunk az égben.
Trencsén ormain is dörög a harci zaj,
S bár a labanc diadalt vár, nem törik meg a raj.
Ellenszélben állunk, de szabadnak születtünk,
A magyar múlt hív, s a jövőbe emeltetünk.
Chorus
Vihar nyugatról, hazugság délről,
De a kuruc szív a hont sohasem félti tűztől.
Vér áztatta föld, mégis felragyog,
Mert a magyar lélek ellenáll, míg élni fog.
Bridge
Fojt a könny és zúg a harag,
A hit lobog, nincsen annak fal,
Hogy megtörjön, s hamu legyen,
Mert a szabadság tüze öröktől lobban.
Hadd harsogjon a dob, zendüljön a gitár,
Minden üvöltse: Magyarország határ!
A hősökre emlékszünk, kik vérüket adták,
Véreink között a szabadság sosem lesz árva.
Chorus
Vihar nyugatról, hazugság délről,
De a kuruc szív még a poklot is túléli.
Vér áztatta föld, s a világ ellen forr,
Mert a magyar erő újra győzni fog, bármily kor.
Ne hidd, hogy a lánc örökké tart,
Feldereng a szabadság egy új hajnalon át.
Történelem viharában bárhogy sújt a gond,
Kuruc dalunkkal nyerjük vissza a szent magyar hont!
Outro
„Emlékezz mindenkor a hősökre, kik szabadságért éltek,
És bár a harcban gyakran elestek, álmukat ránk testálták.
A magyar föld, hol vér és büszkeség egybeforr,
Őrzi Rákóczi örökségét: míg élünk, nem hajtunk térdet.”
