Bevezető Ruth könyvéhez
Ruth könyvének szerzője ismeretlen, valószínüleg a sámueli prófétaiskolához tartozott.
A könyv keletkezésének ideje feltételezhető, hogy Dávid uralkodásának az első hét éve alatt lehetett, i.e. 1011-1004. között. Ugyanis a történet a bírák korából, úgymond Istentől elhívott szabadító nemzeti hősök vezetése alatt történik, a honfoglalás utáni időszakban.
Bepillantást nyerünk egy izraelita család életébe. Ez a család azért is lett a későbbi nemzedékeknek rendkívüli, mert Ruth egyik dédunokája Dávid király volt, Dávid király pedig Jézus földi szüleinek őse volt.
A történet két főszereplője: Naomi és a menye Ruth. Tragédiák sorozatát követően a két asszony látszólag egyedül marad, minden emberi segítség nélkül. A történetből viszont kiderül, hogy Isten nem hagyta magukra őket és megtudhatjuk, hogyan gondoskodott a hozzá hűségesen ragaszkodó gyermekeiről.
Ruth élettörténetében nagyon szép példáját olvashatjuk az egymás iránti megbecsülésnek, a családi kötelékek jelentőségének, a hűség, a szorgalom, és az Isten által
rendelt házastárs kiválasztásának is.
Ruth könyvének nevezetes igéjét, amit esküvőkön gyakran szoktak idézni, méltó, hogy itt is megemlítsük.
"... ahová te mész én is oda megyek...néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem! Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál válszthat el tőled." (Ruth 1,16-17)
A könyvhöz kapcsolódó érdekes információk:
Naomi nevének jelentése: boldog
Mára, azt jelenti: keserű
Férje neve Elimelek, melynek jelentése: az én Istenem király
Ruth nevének jelentése pedig: barátság, baráti kötelék.
A Moáb földjén élő moábiták, Lót idősebbik lányának a leszármazottai voltak. Lót pedig, Ábrahám testvérének a fia volt.
Pérec: Júda és Támár egyik fia volt, a könyvben szereplő Boáz őse.
A történetben a közeli rokon szerepe a Törvény szerint, ha egy férfi fiúutód nélkül halt meg, akkor annak özvegyét egy "közeli rokonnak" például az elhunyt fivérének kellett feleségül vennie, hogy az asszonynak fia szülessen. A született fiú az elhunyt férfi fiának számított, annak nevét viselte, és vagyonát is örökölte. Lásd: 5Mózes 25,5-10.
A "közeli rokon" az elhunyt családjának a gondviselője és a védelmezője is volt.
Továbbá a "közeli rokonnak" a Törvény szerint joga volt ahhoz, hogy az elszegényedett rokonait, az adósrabszolgaságból kiváltsa, és tulajdonukat visszavásárolja. Lásd: 3Mózes 25,25.
A történetben a kosár, szó szerint "éfá" ókori űrmérték, kb. 22 liter volt.
A Törvény szerint az aratáskor az elhullott kalászokat a mezőn kellett hagyni, hogy a szegények és az utazók szabadon összegyűjthessék. Lásd: 3Mózes 19,9 és 23,22 verseket.
Kép forrása: [ Ссылка ]
