Csak jászolágy várta
Az Isten Fiát,
Nem bíbor, nem bársony,
Sem ékes brokát.
A csillagfény hintett
Rá enyhe sugárt.
Nem vette Őt észre
A bűnös világ.

Friss szénán ott szunnyadt
Egy jászol mélyén,
És mindaz, ki látta,
Úgy ámult jöttén.
Elmentek és nézték
Őt az emberek.
A bölcs és a pásztor
Hozzá sietett

Úr Jézus, itt állok,
Nagy keggyel nézz rám!
És hallgasd meg, kérlek,
Hőn esdő imám.
Add, hogy majd elérjek
E földről Hozzád,
Hol szívem és ajkam
Zeng halleluját.

свернуть