Pál István Szalonna különlegessége a magyar népzenei palettán abban rejlik, hogy egyedülállóan
képes ötvözni az autentikus falusi vonós népzenét és az úgynevezett kávéházi cigányzenét.
Korábban ez a két hagyomány összebékíthetetlennek látszott és egyfajta kölcsönös
gyanakvás jellemezte. Míg a falusi vonószene funkciója elsősorban a tánc alá való muzsikálás,
addig a kávéházi bandák ettől a közegtől elszakadtak és inkább a virtuozitás, a szórakoztatás
irányába fejlődtek. Az egyik eredetiségére, a másik technikai virtuozitására volt és lehetett büszke.
Pál István Szalonna hosszú idő után az első prímás, aki ezt a két örökséget integrálta zenéjében,
a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának élén éppúgy, mint saját zenekarában. Ő a két
hagyományt egyaránt értékesnek tartja és sok energiát fektetett mindkettő elsajátításába.
Ebben minden bizonnyal hasznát látta annak, hogy olyan zenészcsaládban nőtt fel, ahol
természetes volt, hogy mindenféle zenét játszanak: klasszikust éppúgy, mint református egyházi
zenét vagy Felső-Tiszavidéki népzenét. Utóbbi egyébként a magyar vonószene tájegységei közül
az, amelyik talán a legtöbb ponton kapcsolódik a kávéházi irányzathoz, dúsan díszített mollos
dallamaival, rafinált, de feszes akkordmeneteivel.
Pál István Szalonna új lemeze, az Útravaló ezt a szemléletet tükrözi.
[ Ссылка ]

свернуть