Az 1944. március 19-i német megszállás egyetlen jelentősebb katonai ellenállását Újvidéken, a péterváradi Duna-hídon hajtották végre. A 16. határvadász zászlóalj tűzharcba került a német csapatokkal. Magyar oldalon az egyetlen hősi halott Marancsik Pál tartalékos honvéd volt. 1944 márciusában temették el Bácsalmáson a foglalkozása szerint napszámos férfit. Itt, ahol egykor lakott,1949-ben utcát neveztek el róla, de máig érthetetlen okokból a Narancsik Pál nevet adták a közterületnek. Sírján is ez a név szerepel. A munkásmozgalom ellenállói közé sorolták, majd hosszú hallgatás következett. Felesége elköltözött a településről, sírja elhanyagolttá vált. 1975-ben az ifjúgárdisták, 1999-ben a határőrség tette rendbe a nyughelyét. A szakirodalom változatosan, a mai napig hol Narancsik, hol Marancsik névvel illeti a német megszállókkal szembeszálló magyar hősi halottat. Családfakutatás módszereivel is bizonyítható, hogy a felső-bácskai család Marancsik volt, mégsem történik meg nevének helyreigazítása. Személye nem vált a magyar emlékezetpolitika és emlékezetkultúra részévé.
