Kürti László verse
zene: HAUSER - Gabriels Oboe
Megkérdeztük Kürti Lászlót….interjú részlet:

Létállapot nálad a hiányérzet?
Valószínűleg igen. De ahol a szorongás és hiány, ott a Gondviselés is. Ha pedig Istenhez közeliek vagyunk, akkor nem biztos, hogy ettől az esendőségünktől igyekeznünk kellene mentesíteni magunkat, pláne nem leplezni mások előtt. Tele vagyunk hiányokkal. És ha álboldogságosat játszunk, csak idő kérdése, mikor torzul el az ember lelke végérvényesen.

Rendben van, ha te bele akarsz halni egy versbe, de mit akarsz az olvasótól?
Azt, hogy őt mentse ki a vészből. Úgysem akkor fog olvasni, amikor neki minden happy, hanem amikor bajban van. Ha bajban van, akkor magába kell nézzen, talán minden jó költészet ebből az alapvetésből indít. Bármennyire vélik sokan, hogy lila ködben úszik költő és műve, éppen a szentimentalitásból nevel ki. Lehetőséget ad a valóság tiszteletére és az élet örömére, ugyanakkor nem hazudható el sem a halál, sem a fájdalom, sem a kétségbeesés. Rengeteg olyan létkérdéssel találkozunk, amelyekre nincsen napi facebookos bölcselet. Állunk a nagyvilágban egy rakás kérdéssel, nehézséggel, szégyennel, és nincs, akitől kérdezzünk. A vers médium, tanít, éljen vele, aki bajban van, vagy aki bajt akar magának! :)
[ Ссылка ]
a vers:

nem döntöttem el, hogy mi maradjon utánuk,
amikor szeretteim véglegesen kilopják magukat
belőlem. dehogy akarok én a ridegedő lakatlanságomba látni.
a legravaszabbakba és a hízelgőkbe kapaszkodom.
de nem kötök az orrukra semmit.
joguk van belebukni titkaikba. hagyom
elvonókúra a saját belátásom. terápia: önképzés.
majdnem elhittem, hogy elbírok minden árulást,
el minden közönyt, rosszalló susmust,
el a feleselő tökmagjankókat is. fütyörészem
a létezés megalázóan kisszerű, tiszta pillanataiban.
hálás vagyok az árulóimnak, acsarkodóimnak:
magamig cipeltek, saját magam elé. ennél messzebbre,
hidd el, téged sem vihetlek.

свернуть