Mi is a szívünket, búnkat, örömünket áldozzuk, ó Atyánk, neked.
Kezed áld vagy büntet, egész életünket adtad, hát el is veheted.
Jézusért bízva szenvedünk, Jézusé legyen életünk, ki értünk fölfeszíttetett.
Hozsanna! 229. ének 6. versszak
XII.
Taníts meg rá, Urunk!
Hogy most tudjunk és szeressünk élni,
Hogy most tudjunk és szeressünk bízni,
Hogy most tudjunk és szeressünk derűsnek lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk lobogni,
Hogy most tudjunk és szeressünk tenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk a veszteségektől többek lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk a szenvedésektől erősek lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk a mindennapok hősei lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk nagyobbá nőni mint helyzetünk,
Hogy most tudjunk és szeressünk mindent lelkesen vállalni,
Hogy most tudjunk és szeressünk semmiben meg nem kisebbedni,
Hogy most tudjunk és szeressünk mindenben értelmet találni,
Hogy most tudjunk és szeressünk természetfeletti látásra eljutni,
Hogy most tudjunk és szeressünk teremtő kezedben a világ anyaga lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk kereszténységünkhöz szent szenvedéssel méltók lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk hinni abban, hogy minden csak kegyelem a világon,
Hogy most tudjunk és szeressünk, kereszthordozó Jézus, a Te követőid lenni.
XIII.
Köszönjük Neked, Urunk!
Gondviselésedet,
Kegyelmeidet,
Áldásaidat,
Vigasztalásaidat,
Sugallataidat,
Irányításaidat,
Oltalmaidat,
Meghallgattatásainkat,
Hogy bennünket felemeltél,
Hogy erős lelket adtál,
Hogy a kislelkűség fölé emeltél,
Hogy aktív szenvedésre neveltél,
Hogy hősi életre lelkesítettél,
Hogy új feladatok felé hívtál,
Hogy új örömökre tanítottál,
Hogy magunkat el nem veszítettük,
Hogy szent akaratodat mindenben teljesíthettük.
XIV.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azt hiába ne vegyük.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy abban bűnbánatunk mélyüljön.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy az bennünk mindig kegyelemmé váljék.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy annak tanítását megértsük, és soha ne feledjük.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy az bennünk mindent megszenteljen.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal neked elégtételt adjunk.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal elfelejtett keresztfádat megengeszteljük.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal meg nem köszönt áldásaidat megháláljuk.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól tudásunk alázatosabb legyen.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól kultúránk hívőbb legyen.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal az élet értékeit világosan lássuk.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal megtanuljuk: minden csak "fenséges semmi" a világon.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy azzal szeretetünk csak a te Szívedhez hasonlítson.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy az emberek attól egymásra találjanak.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól ismét a Lélek napja süssön rá a világra.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól Egyházadat megismerjük, és hozzá hűségesek legyünk.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól keresztényibb legyen az élet a földön.
Amit, Urunk ránkbocsátottál, add, hogy attól minden az örökkévalóság távlatában kapjon boldogító világosságot.
XV.
Imádunk Téged!
Áldott Isten,
Szent Isten,
Fölséges Isten,
Csodálatos Isten,
Gyönyörű Isten,
Boldog Isten,
Jóságos Isten,
Irgalmas Isten,
Igazságos Isten,
Láthatatlan Isten,
Rejtett Isten,
Titokzatos Isten,
Mindenütt jelenlévő Isten,
Mindentudó Isten,
Emlékező Isten,
Hatalmas Isten,
Élő Isten,
Győzedelmes Isten.
Befejező ima: „Hajlítsd szívemet ajkat igéjére, Uram, Istenem! Örök Igazság… Ne legyen ítéletemre a hallott, de nem teljesített, a megismert, de meg nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige. Ámen.“ (Kempis III, 2. 2, 15)
Szent vagy, Uram, szent, szent: zengik a mennyben fent ujjongó szentek, angyalok.
Szent vagy, Uram, szent, szent: bűnös földön itt lent visszhangnak szállnak sóhajok.
A kereszt áldja szent neved, ővele hódolnak Neked emberi s angyali karok.
Hozsanna! 229. ének 7. versszak
