A Mikulás Naplója
Hanna és Péter még mindig a tegnapi kaland hatása alatt álltak, amikor egy újabb meglepetés várta őket. Reggel a küszöbön egy régi, bőrbe kötött naplót találtak, amin arany betűkkel ez állt: „A Mikulás Naplója”.
„Ez biztosan egy újabb varázslat!” – kiáltotta Hanna, és óvatosan kinyitotta a könyvet. Az első oldalon egy rövid üzenet volt: „Aki elolvassa ezt a naplót, annak feladata lesz, hogy még több örömet hozzon a faluba.” Péter nevetve csóválta a fejét. „Úgy tűnik, ma is lesz dolgunk.”
Ahogy lapozták a könyvet, a lapok életre keltek, és a Mikulás életének története jelent meg előttük. A napló képeket és meséket mutatott, amikben a Mikulás rénszarvasait simogatta, a manókkal együtt sütit sütött, és gyerekekkel játszott. Az utolsó oldalon egy üres rész volt, amelyen ez állt: „A karácsony legnagyobb csodája a szeretet, ami mindenkiben ott él. Hogyan tudjátok megmutatni ezt a szeretetet?”
Péter gondolkodott egy pillanatig, majd így szólt: „Süssünk sütit a falubelieknek, és hívjunk meg mindenkit egy közös mesemondásra!” Hanna bólintott, és nekiláttak a konyhában. Mézeskalácsok készültek csillag, angyal és szív alakban, amiket színes cukormázzal díszítettek.
Este a falu közösségi házában összegyűltek az emberek. A naplót mindenki megnézhette, és közben történeteket meséltek, énekeltek és nevettek. Amikor a napló utolsó oldala újra megjelent, most már egy új sor volt ott: „A karácsony legnagyobb csodája a szeretet, amit ma este megmutattatok.”
Hanna és Péter boldogan nézték a nevető embereket, és tudták, hogy egy újabb különleges nap részesei voltak.

свернуть