Akrillal festem a képeimet, de a klasszikus olajfestési technikákat alkalmazom akrilra átültetve. Az arc fő vonalainak felrajzolása után egy aláfestést készítek, un. „dead coloring”, „grisaille” technikával: először valamilyen földpigmenttel, pl. nyers umbra vagy sienna festékkel több réteget festek egymás fölé, így alakítom ki a kép árnyalatait, a sötét-világos egyensúlyt. Majd fehér és szürkeárnyalatokkal tovább finomítom az arcot. Elvileg ezt az egész képen megtehetném, ahogyan a reneszánszban ezt a klasszikus technikát alkalmazták, azonban a kép többi részén nálam a színek eltakarják, illetve részben felfedve hagyják a barnás aláfestést.
Ezt az un. grisaille technikát használta pl. Giotto di Bondone firenzei festő, szobrász és építész, a korai reneszánsz, a trecento művészetének első jelentős alakja, valamint Jan Vermeer van Delft, aki Rembrandt mellett a holland aranykor másik legnagyobb festője volt, Anthony van Dyck, vagy Jean Auguste Dominique Ingres stb.
Amikor az aláfestéssel meg vagyok elégedve, akkor következik az arc színeinek festése, un. „glazing” technikával, amit szintén a klasszikus olajfestés létezése óta használnak. A monochromatikus, szürkeárnyalatos arcra puha ecsettel vékony, szinte üvegszerű, áttetsző színrétegeket viszek fel, melyek a valóságban nem, csak optikailag keverednek egymásssal, ami különleges, üvegszerű, belső sugárzást ad az arcnak, amit a színek direkt keverésével nem lehet elérni.
Kelemen Ágnes
[ Ссылка ]
[ Ссылка ]
