A DECODE 2022 Fődíjas projektje Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában
POSTAMÚZEUM X POSTE MUSÉE LOUDÉAC
Alkotó: Juhász Nóra
Alkotói statement:
Alapítottam egy Postamúzeumot. Loudéacban, egy bretagne-i kisvárosban, Nantes-tól
nem messze. A Rue de Pontivy 17-es száma alatt működik, úgy tizenöt éve. A büszke bretagne-i postai dolgozók alapították a híres breton postás tevékenység és kultúra megőrzésére, továbbörökítésére. Kis múzeum, nem kíván versenyre szállni a Francia Nemzeti Posta, a La Poste múzeumával; idővel azonban a loudéaciak és a környékbeli bélyeggyűjtők annyira megszerették a Múzeumot, hogy terjeszkedni kezdett. Igazgatója, Denise Barthelemy, a múzeum egyik alapítója és ügyvezető igazgatója mostanra egy kisebb csapattal dolgozik, akik között volt postás éppúgy akad, mint fiatal feltörekvő kurátor. Rá lehet keresni, a Google is igazolja létezését. A Poste Musée Loudéac most egy izgalmas nemzetközi együttműködés elindítását tűzte ki céljául. Emailben keresi meg Marie Lejeune, a Poste Musée Loudéac kommunikációs vezetője a budapesti Postamúzeumot, és a két intézmény között levelezés kezdődik. A Poste Musée nem befejezett mű; a levélkapcsolat él, ahogy az intézmény is.
Dr. Kukla Krisztián, az Art Quarter Budapest (aqb) művészeti vezetőjének dicsérete:
"Juhász Nóra pályázatának méltatójaként először arra gondoltam, hogy fiktív levelet kellene írnom, vagy éppenséggel kibontani a "de ki viszi a postásnak a levelet?" paradox kérdéskörét, mégis azon kaptam magam, hogy postamúzeumokat nézegetek az interneten, ráadásul alaposan megfigyelem a különféle honlapokat, akárcsak egykor a félig-meddig kötelező iskolai bélyeggyűjtő szakkörökön a postai pecséteket. Juhász Nóra összetett műve úgy tűnik, hogy egyszerű ötleten alapul, hiszen egy módszeresen felépített becsapás történetét követhetjük, amely mégis empatikus marad, és gazdag belátásokat nyújt. Létrehozni egy csupán virtuális, azaz fake postamúzeumot, majd levelet írni a nevében: ez még csak fél siker lenne, ám a levélre végül válasz érkezik, azaz beteljesül a performatív gesztus, ha tetszik, legitimmé válik a nemlétező intézmény. Ráadásul pedig az egész projekt nem más, mint a becsapott intézmény pályázati kiírására beküldött mű. A mű, amely könnyed és aprólékos bejárása a művészet reális és virtuális tájékainak, videója pedig játékosan tájékoztat. Mindezzel Juhász Nóra parádésan bizonyítja azt a tételt, hogy a kommunikációt valójában a zavar, a konfúzió felől lehet a legjobban megérteni. Munkája egyszerre nagyon komoly és igencsak szórakoztató intézménykritika, valamint virtuóz tisztelgés a mail-art előtt."
