Sziasztok,
Sokáig nem jelentkeztem, ennek nem az az oka - bár a legutóbbi videóm egy szomorú helyzetjelentés volt arról, hogy most én is jobban küzdök az anorexiás gondolatokkal - hogy visszaestem. Minden rendben velem, túllettem ezen is. Remélem ti is hogyha hasonlóan éreztétek magatokat mostanában. A nyár nagyon nehéz időszak.
Ebben a videóban megpróbálok visszamenni 19 évet, hogy nagyjából át tudjam adni mi minden jár a fejünkben mikor a táplálkozási zavar teljesen beszippant és minden ébren töltött percünkre kiterjed (sőt az álmainkra is, ha tudunk egyáltalán aludni az éhezéstől és a bűntudattól..)
Az anorexiások agya megváltozik, ez egy bizonyított tény. A gondolkodásunk az evésről és a testünkről teljesen irreális, a valóságtól elszakadt és ebből ilyenkor kis időre sem tudunk kinézni.
Egész napjainkat tölti ki a kalóriaszámolás a testünkről az evésről és ételekről való gondolkodás, rettegés, szorongás, önutálat a folyamatos szégyen, bűntudat és önhibáztatás.
Megszállottság ez ami semmi másnak nem hagy helyet, örömöknek különösen.
Közben telis tele önellentmondásokkal: szeretem az anorexiám mert abban segít hogy tökéletes legyek de közben meg önbántásba sőt sokunkat öngyilkosságba hajszol.
Akkor vagyok jól ha üres vagyok ha éhezem de szenvedek az éhezéstől és egyre jobban fáj minden. És még sok sok ilyen.
Nem tudom sikerült-e végül valamennyire átadnom milyen is ez - sok minden él bennem és "természetes" nekem, hogy valaha folyamatosan ez járt a fejemben, sok mindenre meg egyszerűen nem tudok visszaemlékezni pedig akkor az életem nagy részét kitette.
Ha hasonló gondolataid vannak kérlek tudd, hogy szabad segítséget kérned- akkor is ha nem vagy benne biztos, hogy ez anorexia. Mert nagyon rossz így élni. Nagyon rossz utálni és folyamatosan szégyellni magam.
