Album: A Kényelmetlen Lemez (2008)
Tervezem az éleslátást, de hagyj magadon éjjel. Még nem feszül a fád a hátamon. Szart eszem éjjel és baglyot. Nem vagyunk olyan szaporák, de hogy legyek a példád így? Ez kész!
Ahol a pályád fészkel, ott az együttállás nem hagy egy évnyi fényt sem prizmán törni át. De te csak konstellálj tovább.
Kelj fel és járok majd én, kapitulálhatnánk együtt, vagy facsarjunk ki szemgolyókat! Bólints. Bólints, bólints, hogy bele mered-e vágni a szárnyad és kicsit szelni a gázt (vagy nem).
Ahol a pályád fészkel, ott az együttállás nem hagy egy évnyi fényt sem prizmán törni át. De te csak konstellálj tovább.
Vesszen el a fákba zárt kötelesség ó, nehogy megint átdolgozzam önmagam a levelek bõrén használhatóvá.
Szép leszek az ünnepekre, szép leszek a távolságtól és (úgy látszik) hiába nem akarok hinni, ez van.
Csak a fákat irtók látnak erdõt így, hogy azok a tûztõl megszámlálhatatlanná vált tetemek is állnak éppen úgy, mint nem túl rég. Csak a fákat irtók látnak erdõt így..csak a fákat irtók látnak erdõt így..
Aprítsd fel az erdõt, a szem legyen a talajon!
Aprítsd fel az erdõt, de úgy, mintha élnél, köcsög!
Aprítsd fel az erdõt, a szem legyen a talajon!
Aprítsd fel az erdõt..
