Dalszöveg:
Nézz barát, nézz, míg a szem ellát,
És mondd, hogy fentről áldoztak ránk.
Mennyit ér a tiszta születés,
és mennyit ér, hogy önmagad légy?!
Szétesett térkép a falakon,
Vérszomjas őrszemek nyugaton.
Elveszett minden nyugalom,
Eszüket elveszi a hatalomvágy.
Egy szál régi határ nem maradt már...
Égből hulló tüzes zápor, húsba tépő Sólyom szálljon
álmotokban rátok, ha már az ébrenlétben nincs igazság,
éjjel marjon néhanapján
szívetekbe minden gazság, hagyjon nyomot a sok hazugság!
Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!
Nézd barát, az orrodig se látsz,
így hidd el, hogy szebb jövő vár.
Hogy éljen a láztól remegő ember,
ha élve égetnék el?
Saját házunk is másé már,
A saját vagyon másokra száll.
Megtelt a lélek-temető,
Ennyi volt, elég már!
Egy szép régi határ nem maradt már...
Égből hulló tüzes zápor, húsba tépő Sólyom szálljon
álmotokban rátok, ha már az ébrenlétben nincs igazság,
éjjel marjon néhanapján
szívetekbe minden gazság, hagyjon nyomot a sok hazugság!
Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!
