Amíg az ember húsz esztendős,
A harmincasok öregek,
S az érettségiző korosztály:
Éretlen tacskók, gyerekek.
Ilyenkor minden hónap május,
És minden évszak kikelet,
És gond, ha bánt, az csak a gondunk,
Hogy nem csókolunk eleget.

Amint a három X-be lépünk:
A harmincas a fiatal,
S a homlokunkra rótt barázda
Győzelmi jelvény, diadal.
És majdnem minden hónap május,
Majd' minden évszak kikelet,
S ha gondunk van, legkisebb gondunk,
Hogy nem csókolunk eleget.

A negyvenéves férfit útján
Megállítja sok kis virág;
S a negyvenéves asszonyokra
Mondjuk, hogy érett, rafinált.
Pedig ritkábban van már május,
És milyen is a kikelet?!
S ha gondunk van, legkisebb gondunk,
Hogy a csók mi is lehet.

A hátralévő néhány évről
Beszélni ma még nincs jogom.
Ha várni tudnak tíz-húsz évig
Készségesen nyilatkozom:
Hogy van-e minden évben május,
És milyen is a kikelet,
S ha lesz eszem, eszembe jut tán,
Hogy a csók mi is lehetett.

свернуть