Az evangéliumok szerint Betlehemben született. Születését csodálatos jelek kísérték. Gábriel angyal az angyali üdvözletben hírt ad Szűz Máriának, hogy gyereke fog születni, és Jézus lesz a neve. Szűz Mária szűzen foganta Jézust (Mária örök szüzessége). A napkeleti bölcsek látták a zsidók új királyának betlehemi csillagát, ezért elutaztak hozzá, hogy hódoljanak neki. Józsefet, Mária férjét angyal értesítette, hogy a család meneküljön el Egyiptomba. Heródes kiirtotta a Jézussal egyidős fiúkat, halála után ugyancsak egy angyal segített a családnak a visszatérésben. Názáretben telepedtek le, és Jézus itt nőtt fel. A kisfiú kitűnt okosságával, amikor a templomban tanított tizenkét évesen, megmutatkozott elkötelezettsége Isten felé. (Lk 2,40–52). Ezzel lezárult gyermekkorának története, melyet elsősorban Lukács evangéliuma tartalmazza.
Tanítói szolgálatát megelőzően a pusztába ment, ott negyven napig böjtölt, és kísértéseket utasított el. Keresztelő János megkeresztelte, majd tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré. Velük járta Izraelt, tanította a népet és erkölcsi útmutatásokat adott nekik; gyógyító volt és ördögűzéssel is foglalkozott. Tanítását főleg példabeszédekben fejtette ki, kiemelkedő tanítása a hegyi beszédek. Útjai során találkozott a nép vezetőivel, az írástudókkal, farizeusokkal. Vitázott Isten országáról, feddően beszélt velük, emiatt azok meggyűlölték és arra az elhatározásra jutottak, hogy el kell veszejteniük Jézust.
Mintegy hároméves működése, tanító évei értek véget az utolsó vacsorával. Húsvét idején lefizették egyik tanítványát, Júdást, hogy árulja el tartózkodási helyét. Ezekkel az eseményekkel kezdődik a szenvedéstörténete. Júdás árulását követően a hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták, megkínozták, megvádolták és átadták Jézust a római helytartónak, Quintus Pontius Pilatusnak, aki keresztre feszítésre ítélte a jelenlévő zsidó tömeg szavazata alapján. A keresztet Jézusnak magának kell felvinnie a Golgota hegyre. Ennek eseménytörténete a mai keresztút, a tizennégy stáció.
Kereszthalála után eltemették, de harmadnapra nem találták a sírban, az Újszövetség szerint feltámadt. Ezután mint feltámadt Krisztus jelent meg tanítványainak, megbízatást adott nekik pünkösdkor, hogy vigyék tovább az örömhírt (evangéliumot). Legvégül látták felemelkedni őt a felhők fölé.
A keresztény hagyomány szerint feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott "ül" az Atyaisten jobbján és közbenjáróként működik Isten és az emberek közt és majd visszatér ítélni élőket és a feltámadó holtakat az utolsó ítéletkor.
