"Kis karácsony, nagy karácsony..." - de milyen a keresztény karácsony?
Főként, ha tudjuk, hogy december 24-26-nak vajmi kevés köze van Jézus Krisztushoz és az ő születéséhez - amit a keresztény felekezetek is tudnak és elismernek. (A téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnep a Mithrász-kultuszból származik, és az ajándékozás, majd a nem is oly régi keletű, bő 200 éves karácsonyi fenyő dobja fel és teszi hangulatossá.)
Keresztényként demontsrálnunk kell-e, hogy nekünk ez az "ünnep" nem ünnep? Érezzük-e lelkiismereti kötelességünknek a rokonaink és barátaink fel világosítását a tévedésükről? Vagy ragadjuk-e meg inkább az alkalmat, hogy a világ - legalább ilyenkor - Jézus Krisztussal, a világ Megváltójával foglalkozik, és ez apropó lehet arra, hogy mi is beszéljünk róla - a felnőttről és nem a babáról?
Becsüljük meg és használjuk ki azt is, hogy az élet, a társadalom lüktetése ilyenkor belassul! Mi magunk is kicsit szusszanhatunk, számot vethetünk mafunkkal, Istennel, az eddigi életutunkkal.
Hogyan töltsük úgy ezt az időszakot, hogy testileg és lelkileg kicsit regenerálódjunk, az egészség is szempont legyen, lazítsunk is, de közben ne járjunk úgy, mint Noé kortársai, akik "nem vettek észre semmit", és rájuk köszöntött a pusztulás? Mi az, amit nekünk ma látni kell, észre kell venni a globális társadalami átalakulásban, változásokban, háborús fenyegetésben? Mit mutatnak az idők jelei - akár ünneplünk, akár nem?
