Úz-völgye: hagyjuk-e, hogy ez történjen velünk 2019-ben, az Európai Unióban?
Keleti szomszédunk, Románia velünk együtt tagja mind az Európai Uniónak, mind a NATO-nak, így a szövetségeseink. Kisebbségpolitikáját azonban 99 éve fájó mulasztások, be nem váltott ígéretek, tudatos sorvasztás jellemzi. A magyar történelmi múlt eltörlésére irányuló intézkedéseknek egyik aktuális fejezete temetőink elfoglalása és románosítása, vagyis jelenlétünk jelképes nyomainak eltüntetése. Az Úz-völgyi katonai temetőben minap történt törvénytelen, román területfoglalás – ami egy tiszteletlen, soviniszta tömegmegmozdulásba csapott át – ennek kirívó példája. Ez az eset ismét megmutatja majd, mennyire képes létfenntartó ösztöneivel és érdekérvényesítő képességével élni a határon innen és túl élő magyar közösség: annyira leszünk képesek a még élőkért küzdeni, amennyire halottainkért is képesek vagyunk.
A temető olyan különleges helyszín az életünkben, ahol nem csupán az elődök iránti tiszteletet és hálát tudjuk kifejezni, hanem a kegyeletadás méltóságteljes körülményei is mindenkor biztosítottak. Halottaink emlékhelyei nem csupán a szűk családunk történetéről tanúskodnak, hanem népünkről, kultúránkról, nemzetünkről, hagyományainkról és civilizációnkról is.

Egy temető szándékos rongálása – legyen szó akár sírok gyalázásáról, akár a saját sírok elhelyezése érdekében sírkövek kiforgatásáról, vagy egyéb tudatos, stratégiai célú kegyeletsértésekről – nem csupán a halott és annak családtagjai ellen elkövetett támadás, hanem egy nemzet megalázása is.
Nézem a Facebookon közvetített élő felvételt, ahogy a román résztvevők tömege áttöri a temető körüli, magyarok alkotta élőláncot. Ahogy piros-sárga-kék lobogókat lengetve betörik a kegyhely kerítését; ahogy letörik a – korábban törvénytelenül felállított – betonkeresztek mellé szimbolikusan elhelyezett, mogyorófa-vesszőkből készült kereszteket; ahogy a felbőszült tömeg skandálja, hogy „ki a magyarokkal az országból”. És sírok tehetetlenül, amiért ez is megtörténhet velünk 2019-ben. Az Európai Unióban. Az uniós elnökséget éppen betöltő tagállam engedélyével.

Sírok, hogy még mindig csak megtűrt nép vagyunk a szomszéd országban, szülőföldünkön. És sírok, mert azt látom, hogy a civilizációnk túl fejlett és túl elfoglalt ahhoz, hogy a kisebbségek kiáltó szavát meghallja, morálisan pedig túl kicsi, hogy tenni tudjon vagy akarjon ellene.
[ Ссылка ]


[ Ссылка ]

свернуть