Kismadár apró, de égre száll,
Jó szelet fent talál,
Hát elhagy már…
Messze száll, útjában nincs határ,
Követném bárhová, de másra vár.
Vállalnám a boldog repülést,
De szívem könnyű szárnya túl kevés,a vágyam túl merész... minden elvész!
Kismadár, társára rátalál,
Két élet együtt száll, ez szép remény!
Rám is vár, vár még egy másik táj,
Végül majd minden árny és minden fény enyém!
Várni még, úgy mondják semmiség: játék!
Mert valamit várni: meseszép!
Csak álmodsz vele még,
De sejted már az illatát, és hallod énekét:
Szerelmes csillagok,
Nézzétek, itt vagyok!
Engem a Földön hagytak, védtelen az angyalok…
Rólatok álmodom,
Hozzátok tartozom.
A sorsom túl lassan jár…
Lássátok csillagok!
Fényem itt lent ragyog,
Szívemnek hol van párja, meddig várjak holnapot?
Rólatok álmodom,
Messze az ég nagyon
Szárnyam túl lassan száll…
El se bír talán…
Mért nem néztek rám?
Mért nem néztek rám?
Mért nem néztek rám?
