A festő Fehér csendélete (Csendélet almákkal, 1912 körül) egyike azoknak az 1910-körül készült kivételes jelentőségű „nyolcak-os” alkotásoknak, melyeken keresztül Cézanne festészetének
öröksége a magyar piktúra meghatározó részévé vált. Czigány a legegyszerűbb használati tárgyak, különböző színű drapériák és gömbölyded gyümölcsök együttesén keresztül a képépítő elemek zömök és mokány modellálását vadul harsogó színellentétekkel
ellenpontozta és hozta bámulatos összhangba.
