Producer-rendező: M. Kiss Stefán
Gyártócég: Real Pictures Kft.
Tartalom: Fellegajtó nyitogató, Fenyők, Édesanyám rózsafája, Nélküled
Ismerős Arcok
Nyerges Attila - ének, gitár
Práder Vilmos - gitár, vokál
Leczó Szilveszter - billentyűs hangszerek
Galambos Nándor - basszusgitár
Kovacsik Tamás - dobok, ütőhangszerek
Tánczos István - szaxofon, vokál
Szövegek
Fellegajtó nyitogató
Én vagyok az, aki nem jó
Fellegajtó nyitogató, jajj, jajj, jajj...
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget, jajj, jajj, jajj...
Ifjúságom így telik el
Ezér' a szívem hasad el, jajj, jajj, jajj...
Ifjúságom gyöngykoszorú,
Ki elveszti, be szomorú, jajj, jajj, jajj...
Szabad volnék, nem búsulnék,
Vigasságnak helyet adnék, jajj, jajj, jajj...
Szép hazámnak rabja vagyok,
Idegenben búslakodok, jajj, jajj, jajj...
Ha még egyszer megláthatnám,
Apám házát kopogtatnám, jajj, jajj, jajj...
Nem lesz többé soha ilyen,
Belé szakad árva szívem, jajj, jajj, jajj...
Nem lesz többé soha ilyen,
Belé szakad árva szívem, jajj, jajj, jajj...
Fenyők
Dermesztő, hideg reggelen
A hajnali ködöt rágva,
Szomorú szívvel gondolok
Az erdélyi fenyőfákra.
Ahogy az erdeinket pusztítják,
Úgy pusztul vele a népünk,
S mikor az utolsó fát kidöntik,
Akkor lesz nekünk is végünk.
Nézem az idős bácsikat,
Kik az életben láttak már mindent;
Vakuló szemükkel keresik,
De nem találják az Istent.
A nénik is inkább csak sírnak,
Nincsen sem család, sem gyerek,
- Idegen országba mentek,
Hogy jöttmentként élhessenek.
Refr.:
S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen,
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben.
Megmondom én, hogyan lehet,
Hogy magyarként éljük a jövőt:
Ameddig azok döntik,
Mi ültetjük addig a fenyőt.
A bajban sem ismerjük egymást,
Nem nyújtunk segítő kezet;
De ha nem hiszi magyar a magyart,
Az út már a pokolba vezet.
Hisz' éppen úgy oktalanság,
Hogy ki szeret, ne érdekeljen,
Mint hazug törvényt hozni
A jogos gyűlölet ellen.
Édesanyám rózsafája
Édesanyám azt ígérte,
Velem marad, ha én véle
Vigyázza majd minden egyes lépésemet,
Amíg a föld utam végén be nem temet
Azt kérte csak: ember legyek
Idegenbe, ha elmegyek
S ha a világ körülöttem túl mostoha,
Szülőhazám ne felejtsem többé soha!
Fehér galamb szállj a házra!
Édesanyám, isten áldja!
Bánatának szelek szárnyán jött a híre,
Jól tudom, hogy én miattam fáj a szíve
Édesanyám sok szép szava,
Nem fogadtam én meg soha
Megfogadnám, de már késő, jaj de késő
Hull a könnyem két szememből, mint az eső
Nélküled
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk
Mint a villám tépte, magányos fenyő
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított, haldokló virág
Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled
Bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Egy vérből valók vagyunk
Mi egy vérből valók vagyunk
--
A zenekar hangfelvételeit a GrundRecords gondozza.
Minden jog fenntartva.
