Tudásvonalak, rossz esetben kört alkotnak.
Egyszer mindenki eltávozik
Családja élete megváltozik
Üressé válnak a napok egyedül
A fájdalomtól a lélek kiürül.
A lélek üressége az élet üressége,
A vidámságnak eljött a vége.
Telnek a napok, sötét hangulatban
A mosoly csak álca a kirakatban.
Szomorú tekintet, veszélyes csalétek
Áthatol rajtad, mire megérted.
Kedélyek harca ideget borzol
Fel tudsz állni majd a padlóról?
Átkozott érték a halott szerelem
Eldobhatatlan, ott van énvelem.
Ábrándos szemekkel megyek utamon
A megoldást régóta keményen kutatom.
Mérhetetlen űr az élet, szerettek nélkül
A lobogó szív megadva magát, kihül
Nem vágyik semmire, únottan dobog
Álmok nélkül egyszer megszokod.
![](https://s2.save4k.org/pic/pDtZesrOF0E/maxresdefault.jpg)