"A sikertelen fordítás után úgy éreztem, hogy teljesen feladom. És mondták, hogy akkor császárod lesz, mi van akkor? Aztán, hogy miért nem hallgatsz a gyerekedre, ha ő is azt akarja, hogy megcsászározzanak? Ne erőltesd a faros szülést, mert veszélyeztetsz mindenkit. Veszélyezteted magatokat és, hogy a legfontosabb az egészség. És ezeket hallani iszonyatos nagy fájdalom volt, mert én tudtam amit tudok, és tudtam, hogy ők ezt a saját félelmeikből mondják és nincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal. Persze a legszörnyűbb mondat, amit megkaptam az az, hogy: Ne erőltesd, mert úgyse tudnád megszülni. Mert én a szülést amúgy nagyon vártam, mint életem legnagyobb történését. Úgy készültem rá, mint az anyaságba való beavatásra. Kíváncsi voltam, hogy fogok viselkedni, és egyáltalán milyen érzés lesz, milyen az a tudatmódosult állapot, amiről mindenki beszél, az illatok, az érzések, hogy a férjemmel ez egy intim dolog... És eljutottam odáig, hogy ugye én ezt nem fogom megkapni, szóval tök mindegy csak legyen már vége, mert már nem bírom tovább."
